Bartha Ádám már hét éve Kanadában él, évente egyszer – mint most is – azonban mindig hazalátogat szülõvárosába, Nyíregyházára. Fontos neki a szabolcsi megyeszékhely, hiszen ide járt általános és középiskolába, itt él a családja, és itt vannak a barátai is.

„ÓRIÁSI VÁLTOZÁS AZ ÉLETEMBEN”

Ádám, miután megszerezte teológus diplomáját a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen, folytatta tanulmányait az ottani doktori programban. Akkor kapott egy lehetõséget arra, hogy kiutazzon Kanadába ösztöndíjasként.

Bartha tiszteletes (jobb szélen) és a gyülekezet fiataljainak egy csoportja

– 2009. augusztus 4-én érkeztünk meg Kanadába. Az egyetemen nagyon kedvesen fogadtak, nyitottak, érdeklõdõek voltak a magyarországi helyzet iránt. Ez egy óriási változást eredményezett a szemléletmódomban, hiszen egy teljesen más közegbe kellett beilleszkednem. 2010 májusában járt le az ösztöndíjam, az volt a tervem, hogy maradok Kanadában és lelkészként fogok dolgozni. Letettem a honosító vizsgákat, de közben úgy alakult az életem, hogy itthon maradtam. Októberben aztán váratlanul kaptam egy levelet a Port Colborne-i gyülekezettõl, hogy emlékeztek rám valahonnan, elment az ottani lelkészük nyugdíjba, és megkérdezték, nem mennék-e vissza. Igent mondtam és azóta ott élek.

NEM SKATULYÁZZÁK BE EGYMÁST

Ádám azt mondja, míg Magyarországon az embert meghatározza, hogy milyen családból jött, mennyit tanult, mennyi pénze van, kit ismer, addig Kanadában ennek nincs jelentõsége. Ott teljesen normális, hogy egymás mellett lakik egy asztalos, egy mérnök, egy orvos, vagy éppen egy hegesztõ, mert nem skatulyázzák be egymást az emberek. Érdekesség volt számára, hogy Kanadában a templomok építési szerkezete is más.

Templom és gyülekezeti ház Port Colborne-ban

(Fotó: David Gadreau)

– Magyarországon többségében nagyon idõsek a templomok és ha esetleg épülnek is újak, akkor azok tradicionális módon. Kanadában a templomok jó része kevesebb mint 100 éves, és ezeket együtt építik meg különbözõ szociális helyiségekkel. A templom, ahol most szolgálok, egy hatalmas nagy szinten helyezkedik el. Ezen az emeleten csak egy rész az, ami maga az istentiszteleti hely. Mellette van ebédlõ, konyha, kisebb szociális helyiség, kosárlabdapálya a gyerekeknek és még óvoda is. Ott sokkal közösségibb, közösségcentrikusabb az élet.

A LATIN-AMERIKAIAKNAK AZ IDÕ NEM SZÁMÍT

– Kanadában más az emberek mentalitása Magyarországhoz képest – magyarázta Ádám. Elõfordult már, hogy tóparton, vagy éppen egy felhõkarcoló tetején adott össze házasulandó párokat, de mosolyogva emlékezett vissza arra a pillanatra is, amikor a tûzõ napon 2 órát várt a násznép egy részére.

[REKLAM]

– Egy brazíliai fiú vett el egy kanadai lányt. A võlegény vendégserege Brazíliából érkezett az esküvõre, azonban a határon nem engedték át a család egyik felét. A másik felét igen, de hiába mondták nekik, induljanak el 3 órával korábban, mert nagy a forgalom egy nyolcmilliós városban, õk kiszámolták, hogy egy óra nekik bõven elég. Végül két órát álltunk a tûzõ napon rájuk várva.

Ádám azt mondja, bár néha nehéz Kanadában, hiszen itthon él a családja és mindig egy törést jelent, mikor visszautazik, de már ott is kezdenek kialakulni a kapcsolatai.

– Volt, hogy egy fiatal középiskolás fiú, aki a gyülekezet egyik tagja, meghívott engem a ballagási ünnepségére. Ez nagyon jólesett. Egyelõre úgy tûnik, maradok Kanadában. Terveim között szerepel, hogy elvégezzem az ottani egyetemen a pszichoterapeuta képzést. Talán ennek is sok hasznát látom majd, jobban megértem az embereket.

Bruszel Dóra