Bogyó és Babóca várja a legkisebbeket a Bárány Frigyes Stúdióban

Sokak kedvence a Bogyó és Babóca mesesorozat, könyvben és rajzfilmen egyaránt. Nos, ebben az évadban a Móricz Zsigmond Színház Bárány Frigyes Stúdiójában (volt Művész Stúdió) is megnézhetik a kisgyerekek ovis bérletben, de akár a család is bérletszünetben 2023. november 4-én, szombaton délelőtt 10 órától – ezúttal a színpadi változatát.

A nyíregyházi előadást Bartos Erika azonos című meséi alapján Blaskó Borbála írta, s rendezte; Babóca, a katicalány szerepében Kiss Eszter Júlia; Bogyó, a csigafiúéban Kovács Balázs látható.

– Borbála már nem először állítja színpadra ezt a mesejátékot, Kaposvár (2018, 2020) és Tatabánya (2020) után hozta Nyíregyházára. Miért?

– Az első alkalommal Bozsik Yvette kért fel, hogy rendezzem meg a Csiky Gergely Színházban. Nagyon jól sikerült, híre ment, később a tatabányai Jászai Mari Színház is megvásárolta a jogokat. Nyíregyházához is kötődöm, több előadásban működtem közre koreográfusként, így felvetettem Horváth Illés művészeti vezetőnek, hogy ezt a népszerű darabot jó lenne itt is bemutatni. Igent mondott a színházvezetés, így jutottunk el a próbafolyamatig.

– Milyen mélységig írta át az eredeti szöveget? A beharangozó szerint: Bartos Erika azonos című meséje alapján írta Blaskó Borbála.

– Erikával úgy beszéltem meg, hogy Bogyó és Babóca karaktereit átemelem a meséjéből – tulajdonságaikhoz, a mese szerinti megjelenítésükhöz ragaszkodott –, de a történetek az én fantáziám szüleményei. ő elmondta, melyek az egyes karakterek attribútumai, ezen kívül szabad kezet kaptam, milyen történetet mesélek el róluk, velük.

– A színház varázslat, de a gyerekek elsősorban meséskönyvből és rajzfilmről ismerik Bogyót és Babócát. Nehéz színpadra állítani?

– Megpróbáltam olyan gondolatokat belevinni, amelyekkel minden ember találkozik az élete során. Nemcsak a gyermekkorban, hanem tinédzserként, fiatal felnőttként is. Olyan alapmotívumok, viszonyok, helyzetek, kapcsolatok, konfliktusok, életesemények ezek, melyek lekötik a figyelmet, odavonzzák a tekintetet, tudnak velük azonosulni. Kuriózuma az előadásnak – s ezért szól elsősorban az óvodás- és a kisiskolás korúakhoz –, hogy nagyon sok általuk ismert dal és mondóka hangzik el benne, amelyeket akár együtt énekelhetnek a szereplőkkel, s reagálhatnak kiszólásaikra, kérdéseikre is. Mindez bátorságot ad nekik, szívesen bekapcsolódnak.

Az előadás zeneileg is nagyon izgalmas, jó néhány hangszert megszólaltatunk. A szereplők között akadt, aki korábban nem zenélt, de megtanult a darab kedvéért. Ez elismerésre és tiszteletre méltó. Minden közreműködő nagyon nyitott volt, akarták, hogy jó legyen, ez látszik is az előadáson. El vagyok ragadtatva a nyíregyházi színészektől, fölöttébb lelkesek, tele vannak energiával, nagy kedvvel játszanak, sokat köszönhetek nekik. Most azt érzem, Nyíregyházán él a legjobban ez az előadás.

– Milyen érzés Babócának lenni? – szegeztem a kérdést Kiss Eszter Júliának.

– Remek! Az a legcsodálatosabb, hogy a napraforgó a kedvenc virága, miként nekem. Emellett ő a legkisebb a szereplők (a csiga, a méhecske és a többiek) közül, tiszta, naiv, végtelenül egyszerű. Én is elég naiv tudok lenni... ő egy kis boldogsághormon. Olyan, mint egy icipici ovis gyerek, akinek katica a jele. Végtelenül törékeny, számára pillanatok alatt összetörik a világ, illetve pillanatok alatt minden csodálatos, a felhők mögül újra elődugja aranysárga buksiját a nap. Szerintem az a legfontosabb a gyerekdarabokban, hogy nem tanítójukként lépünk kis nézőink elé, hanem partnereik vagyunk az előadás által a tanulásban, mégpedig játszópajtásaik. Így – úgy gondolom – több minden megragad bennük, fogékonyabbak, könnyebben tanulnak meg új dolgokat. Amikor együtt elénekeljük például a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű dalt, sikerélményük lesz. Ez pedig talán arra sarkallja őket, hogy legközelebb is eljöjjenek a színházba. Fölöttébb nehéz a televízióval versengeni, ugyanakkor nagyon nemes feladat a következő generációt színházra és a színház kultúrájára nevelni.

– Mi foghatja meg őket leginkább ebben az előadásban?

– A dalok, amelyeket ismernek. A zene élőben még varázslatosabb tud lenni! Játszunk furulyán, hegedűn, trombitán, szaxofonon, különböző ütős hangszereken, de gitáron és ukulelén is.

– Balázs, te most találkoztál először Bogyóval és Babócával?

– Igen. Korábban csak gyermekes barátaimtól hallottam arról, hogy van egy mesesorozat a kicsit álmodozó csigáról és a talpraesett katicáról, akik kalandozgatnak.

– Ha állatot személyesít meg egy színész, miből táplálkozik? Nagy kihívás például csigává változni?

– Minden állatnak megvan a tulajdonsága. A Misi mókusban a címszereplőt és Bumbát, a majmot is játszottam. Mind a kettő fürge, nagyon mozgékony, a fákon élnek, sok hasonlóság van közöttük. Misit próbáltam fürge, de fegyelmezett állatként megjeleníteni, Bumbát pedig olyan irányba vittem el, aki bár pattogós, de lazább, bohémabb típus. Megformálásuk persze attól is függ, mi a szöveg és mit kér a rendező.

– Csigaként azért nem lehetsz nagyon gyors...

– Valóban nem, bár kérdés, nagyon túlpörgő csigáról van-e szó, vagy egy lassú kis szerencsétlenről. Szerintem a csigaság leginkább a mozgásban lelhető fel, olykor előfordulhat vele, hogy egy pillanatra felpörög.

– Nehéz volt megtanulni furulyázni?

– Nem ez volt az első találkozásom a hangszerrel. Az általános iskola alsó osztályában már sikeresen elsajátítottam a Süss fel nap című klasszikust. Akkoriban elég embert próbáló feladat volt, ám most egészen könnyűszerrel sikerült megtanulni egy-egy gyerekdalt. Így onnan folytatom, ahol akkor abbahagytam. Hálás vagyok a nyolcéves önmagamnak, hogy felkészített erre.

(Szerző: Kováts Dénes)

Bogyó, Babóca és igaz barátaik szívmelengető kalandjai a természet lágy ölén, napraforgó-ültetéssel kezdődnek. Megvizsgálják, hogy egy picike magból hogyan lesz először csíra, aztán hajtás, végül bimbózó virág és termés. De vajon a teljes pompájában tündöklő napraforgóvirág magjait hogyan lehet felhasználni? Bogyó és Baltazár Babóca kis házikójának konyhájában tárják fel a titkot, ahol közösen készítenek el egy felséges, ünnepi süteményt a kis barátok legnagyobb örömére.  A színházi előadás során szülő és gyermek, felnőtt és pöttöm egyformán részese lehet a vidám hangulatú együttlétnek, mely így igazi közösségi élménnyé válik.