A 25. és 26. botlatókövet helyezték el csütörtökön délután a nyíregyházi Bujtos utcán. Ezek az emlékkövek az 1939 és 45 között eltűnt, elhurcolt emberek hiányzó nyomait teszik újra láthatóvá. Németországból indult a kezdeményezés, és az egykoron élt zsidó embereknek állít emléket. A legújabb botlatóköveket a nyíregyházi képviselő-testület néhai tagja, a Kossuth utcán divat – és textilüzlettel rendelkező, nem mellesleg nagylelkű Freund család elhunyt tagjainak emlékére helyezték el.

Az ún. botlatókő egy gránitkockára rögzített rézlap, mely nem csupán a fizikai értelemben vett megbotlásra utal, hanem arra is, amikor elakadunk egy gondolatnál, és nem tudunk továbblépni. Németországból indult a kezdeményezés, egy Günter Demnig nevű művész a 90-es években alkotta meg e kockákat, melyek tartalmazzák az áldozat nevét, születési és halálozási helyét, dátumát.

„Arra hivatott, hogy az egykori különböző városokban élt zsidó embereknek állítson emléket. Itt a Bujtos utcán is volt több ház is, az egyik a Freund család háza volt. Ma már nem áll ez az épület. Ők jelentős szerepet játszottak a nyíregyházi zsidóság történetében. A családjuk – akik a világ több pontján élnek – kezdeményezte ezt az emlékhelyet, emiatt jött létre. Nyíregyházán ez a 25-26. botlatókő. Mi a megkeresést nyilvánvalóan támogatjuk, és segítjük ezeknek a botlatóköveknek az elhelyezését.”

- tájékoztatott Dr. Ulrich Attila alpolgármester. A 35 éves Magyar Zsidó Kulturális Egyesület, a MAZSIKE elnöke identitásról, küldetésről, hagyományról, kulturális örökségről beszélt a botlatókő elhelyezésének eseményén. Az Egyesület közreműködésével hazánkban már több száz kő került a gyalogos járdák síkjába 2007-től.  Elsőként Budapesten. Radnóti Miklós, Szerb Antal, Rejtő Jenő és sok más neves ember emlékére, akikről nem feltétlenül köztudott, hogy a holokauszt áldozatai lettek.

„Egyre több helyen van igény arra, hogy emléket állítsunk az egykor elpusztított honfitársainknak. Az egyik legjobb emlék, ha nem egy elvont alkotásról van szó, hanem olyan emlékről – mint a botlatókő -, ahol az illető személy neve, adatai rajta vannak, tehát visszaadjuk a személyiségét, amit elvesztett azzal, hogy kapott egy sorszámot akár a karjába  tetoválva Auschwitzban, de egy városi nyilvántartásban is elvesztek ezek a számok. Azt gondolom, hogy egy-egy ilyen kő elhelyezésével az adott település – adott esetben Nyíregyháza - visszafogadja ezeket a polgárait. Most már 600-nál több ilyen követ tudtuk elhelyezni az országban. Városokban, falvakban.”

- nyilatkozta a MAZSIKE elnöke, Kirschner Péter. Nyíregyházán tehetős zsidó család volt a Freund család, az édesapa Zsigmond képviselő - testületi tag, kinek az akkori Kossuth utcán divat – és textilüzlete volt. Az ő családjára – az életben maradt leszármazottakra is - emlékezik a csütörtökön elhelyezett két botlatókő a Bujtos utca 13. szám előtt, egykori házuk közelében..

„Több bizonyíték is van rá, hogy rendszeresen bekapcsolódtak jótékonykodással a nyíregyházi életbe, és támogatták a város fejlődését, a szegényeket is. Az édesapát később - amikor a zsidó törvények és a jogfosztás bejött Magyarországra, megfosztották, a képviselő testületi tagságától. Később a nyíregyházi zsidó tanács tagja lett, majd sajnos arra a sorsra jutott, mint a többi, csaknem 5 ezer nyíregyházi és környékbeli zsidó, hogy elhurcolták őket Auschwitzba. A családnak volt 5 lány és 3 fiúgyermeke, ebből mindössze 3 lány élte túl a holokausztot. Kit Auschwitzban gyilkoltak meg, és volt, akit a Dunába lőttek Budapesten. A három lánytestvér később visszatért, majd emigráltak Izraelbe, azóta egy bővelkedő, gyarapodó családról van szó, úgy, mint maga Izrael is, amely a pusztulás széléről egy gyümölcsöző ország lett.”

- fogalmazott a kezdeményező, a Freund család barátja, Diószegi Dávid. A német szobrász botlatókövei behálózzák az egész kontinenst – Portugáliától Lettországig -, emlékeztetve az eltűnt családokra és a vészterhes időkre az arra járókat, az ott lakókat. Vagyis Minket. Erre utalt emlékező köszöntőjében Ulrich Attila alpolgármester is. Figyelmeztetni kell gyerekeinket az áldozatokra, a történelmi bűnökre a mai globalizált világban. Az ember az emlékezetéből él. Azt felejtik el, akinek a nevét is elfelejtik. A MAZSIKE elnöke úgy fogalmazott, hogy minden áldozat egy ember volt, aki élte az életét, tette a dolgát, és nem szabad tömegekről, ideológiáról, érdekekről beszélni.