„Búcsú Jeszitől, búcsú a baráttól!

Itt hagyott minket hirtelen, nem tudott elköszönni senkitől. Álltunk ledöbbenve és vártuk, hogy nem igaz, amit nem lehet meg nem történtté tenni. Végleg kiesett az ütő a kezéből. Általános iskolásként még a kézilabda állt legjobban a kezében. Ezt bizonyítja, hogy az úttörő olimpiai bajnokcsapat tagja volt. Ebben segítették a gének is, hiszen édesapja is jó nevű, elismert kézilabdás volt, na meg jellegzetes testalkata már akkor kitüntető figyelemben részesítette őt. Középiskolás éveiben kosárlabdázott, nem is eredménytelenül, de szíve visszahúzta a kézisek táborába.

Főiskolás éveitől a kézilabdázás nagyon fontos szerepet töltött be az életében. Amikor profi játékos lehetett volna, ő a munkát választotta, és amatőrként játszott tovább. Nyíregyháza különböző csapataiban, Záhony, Levelek, Hajdúböszörmény, Nagykálló együtteseiben alkotott maradandót. Minden helyen csak a legnagyobb elismeréssel gondolnak rá, a játékosra, a barátra, a csupa szív emberre, akire mindig, mindenkor lehetett számítani.

Negyven évig találkozhattunk vele a kézilabdapályákon, mellette a tenisz, síelés, kerékpározás és szaunázás tartozott a kedvenc elfoglaltságai közé. Mindezek ellenére fájdalmasan korán hagyott itt minket. Jó kedvével, lezserségével, segítőkészségével együtt örökre a szívünkbe zártuk.

A kézilabdás és az összes barát nevében búcsúzik Tőled:

„Az Öreg”

Nyugodj békében barátunk!”