Családi napot tartottak ukrán gyerekeknek, családoknak a Csodavárban. Diagnózissal és a nélkül vesznek részt terápián, fejlesztő foglalkozáson. 15 millió forintos civil támogatás segíti a szakembereket, pedagógusokat, logopédusokat a munkában.

A Csodavár, ez a nyíregyházi Inkluzív Fejlesztő Központ és Játszóház a háború kitörése óta tartja a kapcsolatot ukrán családokkal, segít a fogyatékkal élő gyerekeknek, és azoknak a menekülteknek, akiknek komoly nehézséget okoz a beilleszkedés. Sok-sok gyereket és szülőt hívtak péntek délutánra, a családi napra. Boldog Tünde családjával albérletben lakik Nyíregyházán. Májusban érkeztek Beregszászból:

„Ide járunk a Csodavárba evésterápiára és szenzoros tornára. Mivel a gyerek szenzoros, nem eszik meg sokféle dolgot, szelektív evőnek nevezzük. A terápián megkóstol új dolgokat, amit otthon nem eszik meg.” 

A Csodavárban az a csoda, hogy lakóhelytől, mentális és egészségi állapottól függetlenül fogadják a családokat. Sőt, a lényeg az, hogy ép és sérült gyerekek együtt töltsék az időt, elfogadják egymást.  

„Három támogató segítségével tudunk programot nyújtani. A United Way Alapítvány, a Kárpátok Alapítvány és a Budapest Bike Maffia az elmúlt időszakban közel 15 millió forinttal támogatta a szervezetet, hogy családokkal tudjunk foglalkozni. Eddig olyan 100 családot láttunk el az intézményben, vagy külterületeken. És több mint ezer fejlesztő foglalkozást nyújtottunk részükre” – fogalmazott a Rejtett Kincsek Down Egyesület elnöke, Kisari Károly.

Egy távolabbi ukrán városból érkezett nyáron családjával Molnár Éva. Tudták, hogy probléma van három és fél éves kisfiukkal, de otthon nem kaptak diagnózist. Az édesapa külföldről támogatja az övéit.

„Heti két alkalommal járunk ide, a Csodavárba, gyógypedagógiai fejlesztésre Csipkés Szilviához, és nagyon meg vagyunk elégedve vele. Azért is jöttünk el otthonról, mert a gyereknek megkésett beszédfejlődése van és viselkedésproblémája, és nagyon sokat javultunk. Észrevehetően, nagyon sok dologban” – dicsekedett az édesanya.

Olyan törés történt a gyerekek életében a háború elől menekülés közben, hogy szinte valamennyien segítségre szorulnak.

„Használjuk a Játszóházat, mint olyan elemet, ami élményt ad. Van ugye egy helyzet, amiben vannak, ebből próbáljuk kirántani őket. Van, aki diagnózissal érkezett, mások tudták, hogy van valami probléma, de nem volt diagnózisa, ugyanakkor látszik, hogy valami megsegítés kell. A Csodavár modell protokollja alapján mi minden gyereket, aki bekerült a rendszerbe, felmértünk. Utána egy fejlesztési terv alapján különböző foglalkozásokat nyújtottunk, elsősorban a neurofeedback terápiát, hiszen ehhez nem kell az idegen nyelv ismerete a mi szakembereinknek, és mindenféle típusú problémára egyfajta támogató hatással van” – mondta Kisari Károly.

A családok érthető módon mozgásban vannak, de hálásak, ha foglalkoznak velük, elmondhatják gondjaikat, a gyerekek pedig élményekkel távoznak a Csodavárból.