A járványhelyzet miatt az 1956-os forradalom és szabadságharc 64. évfordulóján ebben az évben elmaradnak a megemlékezések, de csütörtökön kora délelőttől koszorúztak a volt ÁVÓ épületénél, Szilágyi László emléktáblájánál, a Nagy Imre-domborműnél, Babicz Béla és Rácz István emléktáblájánál.

A szokásos emlékhelyek között, a börtönnél is meghívottak és vendégek gyűltek össze, hogy tisztelegjenek 56 hősei előtt. Az eseményt összekapcsolták a tanácsköztársaság nyíregyházi mártírja, vitéz Kovács István emléktáblájának avatójával.

„Két emléktábla, rajta három név. Két típusú kommunista diktatúra, ugyanazon sors. Statárium, halál, kivégzés. A diktatúráknak a lelki, szellemi mondanivalója ennyiben merült ki. Azok az emberek, akik tettek volna a korban velük élő nyíregyháziakért, magyarokért, ők most egy emléktáblán jelennek meg, amit évenként jövünk és megkoszorúzunk” – fogalmazott beszédében dr. Ulrich Attila alpolgármester.

A délelőtti eseményen a magyar sors közös történelmét idézte Kovács József százados, a megyei hadisírgondozók képviseletében: „Minden nemzet alapvető erkölcsi feladata, hogy ne feledkezzen meg hősi katonáiról. A magyarság sem lehet kivétel ez alól. A magyar hadtörténelem több mint ezeréves múltra tekint vissza. Régebbi, mint az államalapítás, ezért szükséges, hogy nemzettudatunk egyik alappillére legyen hősi katonáink tisztelete és emlékük ápolása.”

A magyar történelem 20 fényes napja emléke 2020 októberében a szokottnál is csendesebben jelent meg. A börtön falán Szilágyi László és Tomasovszki András emlékére elhelyezett emléktáblánál dr. Ulrich Attila alpolgármester helyezett el koszorút. „Minden elmúlik egyszer, de az ember élete nem múlhat el úgy, hogy nem hagytunk nyomot magunk után, semmit nem adtunk át az utánunk következő generációnak” – fogalmazott beszédében az alpolgármester.

„Nagyon komolyan azt gondolom, nemcsak történészként, hanem magánemberként is, hogy azokat a hagyományokat, azokat az értékeket, amelyeket magunkkal viszünk életünk kezdetétől, azt úgy örökítsük át, hogy plusz tartalommal is töltsük meg. Legyen háborús vagy békeidő, legyen pandémiás helyzet vagy egészséges világ. Nekünk egy dolgunk van, hogy előrenézzünk, megbékéljünk, vegyük komolyan a körülöttünk lévő figyelmeztetéseket, óvjuk meg Nyíregyházát, óvjuk meg a magyarságot, és ezt mindenképpen úgy kell megtennünk, hogy a mi kis nemzetünk történelmére – legyen az 56 vagy 48, vagy bármi más –, ami történt az eltelt évezredben, az számunkra egyfajta, ha nem is kötelező, de a lényünkben lévő viseletként álljon bennünk.”

Délután az Északi temetőben, majd a megemlékezések hagyományos helyszínén, a Hősök terén, az 56-os kopjafánál helyeztek el koszorút városunk vezetői és a közgyűlési frakciók képviselői.

A jó 60 évvel ezelőtti nyíregyházi események továbbra is rejthetnek újabb információkat a kutatók számára. A ma is élő emberek ismerik a zöld irodaház tetejéről levert vörös csillag történetét, a tüntetők börtönhöz és a Kossuth gimnáziumhoz vonulásának okát. Tudnak a Damjanich Laktanyánál eldörrent sortűzről, és arról, hogy a helyi nemzetőrség táviratot küldött Nagy Imre miniszterelnöknek, melyben szolidaritásukról biztosították.

További kapcsolódó galériák:

► 1956-os megemlékezés a temetőben

► 1956-os megemlékezés a Hősök terén