Csehov Cseresznyéskertjének pénteki bemutatójára készülnek a Móricz Zsigmond Színházban. A Krúdy Kamarába került előadást Czukor Balázs rendezte. Ranyevszkaja szerepében Széles Zita, Lopahin pedig Nagyidai Gergő. A Cseresznyéskertből most is van, aki fájdalommal és van, aki örömmel távozik. A korosabbak azért nézzék meg, mert ez egy másfajta Csehov, mint amit megszoktak, a fiataloknak pedig meg kell ismerni ezt a világot.

„...Egyszer volt a Kert. A Kert, ahol gyerekek voltunk, ártatlanok és önfeledtek, hittünk az életben és önmagunkban; a Kert, ahol minden lehetségesnek látszott, ahol még egésznek tűnt az, ami később menthetetlenül eltört. Erre a Kertre jó volt visszagondolni, álmodozni róla, vágyódni utána, végső menedéknek hinni. És ez a Kert most talán örökre elvész...” – olvassuk Csehov komédiájából.

És most is elvész. Fekete-fehér a nyíregyházi előadás látványvilága, mintha a Csehov-dráma hősei nem tudnák, hogy a világ nem végletes. Persze ők azt sem tudják, hogy az életben tenni, dönteni kell, korszerűen gondolkodni.

„Egy veszteséggel jár a kert elvesztése – bizonyos szempontból természetesen –, de próbáltunk egyfajta egyszerűségre törekedni, tehát nem nagyon erős súlyt tenni arra, hogy mi is ez a veszteség, hanem mindenki eldöntheti. Nem mondanám, hogy nyitott marad az előadás, de próbáltunk kicsit ellene dolgozni annak, hogy ne egy nagy szomorúsággal távozzon a néző” – nyilatkozta a rendező, Czukor Balázs.

Nem hősiesen, inkább finoman akarjuk elmesélni ezt a történetet, de hogy mi lesz a műfaja, az a közönségen is múlik – folytatta a rendező. Aztán Kosik Anita nyilatkozott karakteréről.

„Annyira szánnivalóak, pontosan annyira, amennyire mi vagyunk. Annyiban látunk itt egy sűrített időt, mint amennyire szoktunk, hogy több dologba látunk bele, mint a saját életünk lassabb folyásába, illetve krízishelyzeteket teszünk fel a színpadra. Varja egy végtelenül erős és végtelenül gyenge ember. Az erkölcsei viszik előre és tartják vissza attól, hogy ő boldog lehessen.”

Lopahin szerepében Nagyidai Gergőt láthatják. Ő az, aki kicsit több akar lenni annál, mint ami. A parasztcsaládból elvágyódó ember – nem titok – földesúr lesz.

„Belecsúszik egy olyan döntésbe, ami azoktól, akiket szeret, végleg elválasztja. Ez a sorsa ennek a figurának. Ez nem jelenti azt – elméleti síkon –, hogy az ő élete nem lesz ettől jobb, mert az lesz, valószínűleg.”

Maga a rendező sem gondolta, hogy ennyire nehéz megtalálni a darabot ebben a kis térben, de aztán szép lassan, az utolsó 10 napban megérezték ennek a stílusát. Horváth Réka bőrébe bújunk Sarlotta Ivanovna lángoló vörös hajával, és azzal a bűvésztudománnyal, mellyel nemcsak a családtagokat, de a nézőket is leveszi majd a lábáról.