Egy klasszikus vígjáték egy vizuálisan lenyűgöző, kortárs köntösben, parádézó szereplőkkel. Egy mondatban így lehet összefoglalni a Csokonai Színház vendégszereplést a nyíregyházi a Vidor fesztiválon. A szomszédvár Úrhatnám polgára Keresztes Attila rendezében valósult meg a nagyszínpadon és néha meghökkentően, máskor irtó mulatságos formában igyekezett felhőtlen szórakozást biztosítani, no meg megszívlelendő üzenettel hazakísérni a nézőket.      

Jourdain úr, az átlagos polgár egy tőle idegen értékrendet szeretne magáénak tudni. Családi békéjét fölforgatva, származását tagadva próbálja életét egy magasabb társadalmi kör igényeihez igazítani.

Kettős mércével éli életét. Ugyan nős, de egy szép özvegyasszonyt szeretne elcsábítani, lánya tisztességére azonban rendkívül figyel. Amikor hírét veszi, hogy a csinos lány rangon alul kíván házasodni, kérője nem nemes, a leghatározottabban tiltakozik. Környezete ezért összefog, hogy egy kis leckét adjon az eltévelyedett családfőnek. Hirtelen megjelenik Jourdain úr házában a "török szultán" követe, és közli, a szultán fia és trónjának várományosa végzetesen beleszeretett Jourdain úr egyetlen leányába. Azonnal hajlandó őt feleségül venni: ám ehhez Jourdainnek előbb a Porta etikettje szerint haladéktalanul török nemessé kell válnia. Innentől kezdve pedig fejest urunk a Moliere-féle vígjáték világába, ahol ajándékként görbe tükröt kapunk.

- Görbe tükör, amibe aztán nem néz bele ez a Jourdain ebben a rendezésben. Illetve belenéz a végén, mosolyog egyet és rádöbben, hogy fú bevitték az erdőbe. Itt nem néz bele, itt a mindenséggel néz szembe, itt az örökkévalósággal néz szembe a végén. Itt egyegészen spirituális befejezés van. Minden vígjátékot úgy játszottam a pályán, hogy azt a legkeményebb tragédiaként élem meg. Most is fut már van tizenvalahány éve a Boeing, Boeing leszállás Párizsban című darab a Thália Színházban, ami egy abszolút vígjáték, a legtöbbet játszott francia vígjáték a világon, többet játszották, mint bármelyik Moliere-t, pedig egy 50-70 éves darabról beszélünk. Igazán egy nagyvilági humor ez szélhámosról amit játszom, de egyelképesztő tragédia, mert bejön a képbe valaki, aki tönkreteszi az életét. Így lehet ezeket eljátszani, mint ahogy a tragédiát pedig vígjátékként. Úgy kell ezt a kontrapunktot, ahogy színháztudomány hívja, eljátszani. De Jourdain maga borzasztó történet, mert ő jót akar, ki akarja magát vakarni, megvan a pénze hozz és ő magasabb osztályba szeretne kerülni, mint minden magyar ember, aki kettővel jobban szeretne élni, int ahogy él, ez a mi tragédiánk. Nem veszi észre, hogy ő ebben az életben nem ugorhat két társadalmi osztályt, a gyerekei igen, a gyerekét már belenevelheti ebbe, de ő nem. Számtalan ilyen példát látunk az életben nagyon gazdag emberekről, hogy voltunk Horvátországban egy elképesztően nagy házba és a tulajdonosok, aki a mélyszegénységből jöttek, meghívtak egy halvacsorára, a feleség a lépcső aljára űlt és ott ette meg a vacsoráját, mint gyerekkorában. Tehát nem tud kilépni ebből az ember, és ebbe őrült bele Jourdain

- tette hozzá Pindroch Csaba.

Keresztes Attila rendezése egyszerre röpítette a nézőket a Napkirály udvarába, s kacsintott ránk, mai emberekre. A bagatell álmokat hajszoló főhős végtelenül mulatságos volt, a játékot pedig a rendezésnek köszönhetően minden pillanatban megfűszerezték valami pazar geggel, vizuális elemmel, vagy meglepő és merész idézettel. Humoros utalások sorát kaptuk meg, amit Molière nyilván nem ismerhetett, de a kor embere már igen, s ezért sokkal többet kacagunk, mintha csak az eredeti művet tálalták volna fel számunkra: megismerkedtünk a Harry Potteres sálat viselő udvarlóval, láttunk Mission Impossible-t megszégyenítő akciót, feltűnt egy mangalány, meg egy Peaky Blinders-t idéző inas, és az is megesett, hogy vígan meneteltek a dinoszauruszok és kórusban énekeltek angyalok, sőt kaptunk balettet is, gyönyörű és profi táncosokkal.