Fridrik Noémi Doralee Rhodes szerepében tündököl a Móricz Zsigmond Színház 9-től 5-ig című nagysikerű előadásában, melyet rendre telt ház előőt játszanak. Nyáron, július 12-én a Rózsakert Szabadtéri Színpadon is bemutatják a darabot. (Megjelent a Nyíregyházi Napló február 28-ai számában.)

Noéminek sűrű programja van ez idő tájt, hiszen játszik a 9-től 5-ig és az Oscar című előadásokban, beszélgetésünkkor éppen az Úri muri főpróbaheténél tartott, a premiert követően pedig már kezdi is próbálni a csak női szereplőket felvonultató Sógornőket.

– Mennyire áll közel hozzád a főnökét elrabló, szolid, ugyanakkor mégis dögös, vagány nő figurája?

– Igen távol áll tőlem, igazából Doralee nem én vagyok, bár a talpraesettségét, az elfogadás- és szeretetéhségét a magaménak mondhatom. Ez az érzés szerintem mindenkiben benne van, hiszen az ember szereti, ha szeretik. Doralee is ennek akar megfelelni, s csak a külcsín választja el attól, hogy meglássák valós értékeit. No meg egy rosszindulatú pletyka, ez okozza kirekesztettségét. Hasonlóság köztünk, hogy én is egy kis faluban éltem gyermekként, hittem magamban és úgy gondoltam, ha valamit el akarok érni, s ezért mindent megteszek, akkor el is fogom érni. Ilyen értelemben vannak kapcsolódási pontjaink.

– A felsoroltak szerint nem is kevés... Könnyen bele tudod élni magad a kapott szerepbe?

– Mindig megpróbálom megtalálni azt a néhány jellemvonást és gondolatot, amivel magamévá tehetem, bele tudom helyezni magam. Általában egy-egy szerep több gondolatmenetéhez vagy életérzéséhez is tudok kapcsolódni, hogy kiteljesedjen. Amikor elkezdünk próbálni, akkor mindig magamban keresem meg a figurát, hiszen mi, emberek sokszínűek vagyunk, csak ki kell nyitogatni a fiókjainkat. Ha esetleg nem lenne ott valamelyikben, akkor felkutatom...

– Doraleet sokáig kiközösítik a munkatársai. Átéltél már hasonlót?

– Igen, általános iskolás koromban. Abból a szempontból különböztem a többiektől, hogy nekem a szüleim lehetővé tették, hogy mindennel foglalkozzam, amihez kedvet érzek, így iskola után jártam például zene- és táncórákra, miközben az osztálytársaim nagy része besegített a családi gazdaságba, esetleg pizsamapartit szervezett. Volt egy időszak, kiskamasz korban, amikor ez nagy kontraszt volt, szemet ütött, nem tetszett nekik. Szerintem mindenki életében lehet – tudtán, akaratán kívül – olyan helyzet, amikor csak teszi a dolgát, majd rá kell csodálkoznia, vajon miért nem tetszik egyeseknek, miért irigyek rá, miért nem kedvelik.

– Megkedvelted Doraleet?

– Igen, nem lehet másképp. Úgy tudom jól alakítani, ha azonosulok vele.

– Más lesz eljátszani a Rózsakert Szabadtéri Színpadon?

Én még nem játszottam a felújított Rózsakertben, eddig csak lentről néztem az előadásokat. Ez lesz az első fellépésem ott, kíváncsian várom. Az, hogy a kőszínházhoz képest sokkal többen férnek el a nézőtéren, külön öröm, a sok néző felvillanyozza a színészt.

Kováts Dénes