Down-szindróma: apró lépések a siker felé

A Rejtett Kincsek Down Egyesület 2017-ben elõször delegált sportolókat a Magyar Speciális Olimpia Országos Úszóbajnokságára – értelmi fogyatékkal élõ sportolóknak rendezik –, amelyen az élmény mellett érmekkel is gazdagodtak a versenyzõk. A nyíregyházi Kondás Gergely 25 méter gyorsúszásban bronzérmet, a szintén itt élõ Pázmány Péter pedig 25 méter gyorsúszásban ezüstérmet, 25 méter mellúszásban bronzérmet szerzett. Persze, ez a megmérettetés csak egy volt a sok közül: õk az életben ugyanis folyamatosan apró lépcsõket ugranak meg, sikerrel. Szüleikkel beszélgettem.

GERGŐ MEDDŐSÉG UTÁN SZÜLETETT

A betegség önmagában is feladatok elé állít minden embert, de ha egy gyermekrõl van szó, akkor az megviseli az egész családot. Így volt ez a nyíregyházi Kondás családban is, ahol Gergõ megszületése, pontosabban az, hogy kiderült, Down-szindrómás, mindenkit sokkolt.
– Egészséges gyerekre rendezkedtünk be, azt vártuk. Villámcsapásként ért minket a felismerés, hogy Gergõ Down-szindrómás, hiszen nem tudtuk, mi vár ránk. Ez a félelem azonban ahogy jött, úgy el is ment. Vele az életünk nehezebb, de sokkal jobb lett – kezdte a beszélgetést Gergõ édesanyja, Kondás Teréz. – Gergõ most 14 éves, és az ötödik gyerek a családban. Már három unokánk is van. Hét évig éltünk a férjemmel meddõ házasságban. Hét év után aztán örökbe fogadtuk tavasszal Csabát, õsszel pedig áldott állapotba kerültem, és megszületett Dorottya. Két év múlva õt követte Johanna, három év múlva Kristóf, majd a negyedik gyerek után 10 évvel Gergõ.

KÖZÖSSÉGET ALKOTNAK

Nyíregyházán egy közösséget alkotunk a Down-szindrómás gyereket nevelõ családokkal. Tudunk egymásnak örülni, és persze jelezzük, ha hallunk valamilyen versenyrõl. Így jutottunk el a veszprémire és legutóbb a miskolcira is. Jó a közösség, a társaság, ez nagy ajándék Nyíregyházán.

KISPAPOKKAL ÚSZIK

– Gergõ hetente négy alkalommal jár úszni és nagyon élvezi. Rendszeresen megy a bátyjával, az jelenti számára a mennyországot, de ha õ nincs itthon, akkor a kispapokkal. Teri néni, szerdán fél háromkor ráérek, vihetem Gergõt? – sokszor megkérdezik. Ez olyan jó neki. Mi mindig apró lépcsõket teszünk meg a sikerért, de amikor eljutunk odáig, az hatalmas élmény mindenkinek.

PEPE NEVE A BÜSZKESÉGTÁBLÁN

– Amikor egy kilencéves, harmadik osztályos, Down-szindrómás kisfiú egy többségi iskolában a büszkeségtáblán szerepel a veszprémi úszóversenyt követõen, mint jó úszó, az óriási dolog – kezdi a beszélgetést Pepe édesanyja, Pázmány Viktória. – Peti már harmadik éve tagja a Kölyök Sportoló Programnak, ami szintén a speciális olimpiának egy része. Tavaly ennek köszönhetõen az atlétikai versenyen vett részt, volt futás, kislabdadobás és távolugrás, õsszel pedig az úszóversenyen, két éremmel térhettünk haza. Teljesen magával ragadott minket az élmény, a közösség ereje. Itt mindenki egymást segítette, egymásért szurkolt. Pepe 2 számban indult, és mindkettõn érmet is szerzett.

AZ ÉLETE AZ ÚSZÁS (IS)

– Pepe gyakorlatilag a vízben nõtt fel. Amilyen kis ügyetlen a szárazföldön, olyan ügyes a vízben. Életét így elsõsorban az iskola, az úszás, a zene, a hegedû és a szabadidõ tölti ki. Jól teljesít. Hálásak is vagyunk a Vécsey Károly Általános Iskolának, hiszen csodát tesznek vele, ráadásul az osztályközösségük is szuper. Jól beilleszkedett, vannak barátai, szeretik õt, szívesen megy iskolába. Tanítóinknak hála, minden várakozást felülmúl, amivel hitet ad az õt körülvevõknek. Heti háromszor úszik rendszeresen. Nyáron mindennap vízben van. Nem az a célunk, hogy versenysportoló legyen. Szeretnénk, hogy ez aktív életre, a mozgás szeretetére és a közösségre hangolja. Az úszás és a zene okozza a legnagyobb örömet neki, ezzel teljes az élete.

(Szerző: Bruszel Dóra)