Az elsõ reakciója mindenkinek az lehetett: „Jé, egy amerikai srác, aki kiváló magyarsággal mutatkozik be!” Azt hinnénk azonban, ez csak egy pár napig tartó csoda, aztán úgyis elfelejtik! Ne ítéljünk azonban elsõre! Daniel Olsen „mesés” videói iránt – melyekben részletekbe menõen osztja meg velünk életét, mutatja be családját, meséli el hétköznapjait – nem lankad az érdeklõdés! Mégis ki ez az amerikai fiatalember? A „magyar-ázatot” személyesen tõle kapjuk, méghozzá (milyen meglepõ!) Nyíregyházán.

– Egy keresztény misszióban szolgáltam két évet Magyarországon – adja meg a választ a 25 esztendõs videóblogger. – Született amerikai vagyok, édesanyám révén részben perui származású. Nagy családom van, és szerintem elég meghatározó egy ember életében, ha hat testvér mellett nõ fel. Mindig van veled valaki, mindig van kivel játszani vagy tanulni. Legidõsebb testvérként pedig még több felelõsség hárult rám, hogy jó példát mutassak és szeressem, bátorítsam a tesóimat.

PERUI GYÖKEREI VANNAK

Az idahói boldog gyermekévek lezárása egy misszió volt, melyre Daniel maga vállalkozott. Családjában sokan gondolták, perui gyökerei és kiváló spanyol nyelvtudásának köszönhetõen az Ibériai-félszigetet jelölik majd ki a számára, ahol életének két meghatározó évét kell eltöltenie. A sors azonban mást írt Daniel életének könyvébe. Éppen a teniszpályán edzett, amikor kapta az értesítést: otthon egy küldemény várja. A levélbõl – nagy meglepetésükre – kiderült, a nagyvilágon számára két esztendeig Magyarország lesz „a hely”. A rá jellemzõ optimizmus ekkor sem hagyta el, meglátta a lehetõséget abban, hogy egy új nyelvvel ismerkedhet meg, egy számára addig ismeretlen nép gyermekeinek taníthatja a Gospelt, vagy­is az Evangéliumot.

Anna és Daniel (Forrás: youtube.com)

Bár a magyart elsajátítani számára sem volt egyszerû, viszonylag hamar sikerült jól megértetnie magát nyelvünkön. A tudását az évek alatt oly mértékben tökéletesítette, hogy ma már szinte alig érzõdik akcentusa. Mi volt az elsõ benyomása a magyarokról?

HAWAII-SZIGETEK: LEÁNYKÉRÉS

– Akikkel itt találkoztam, elsõre nagyon zárkózott emberek benyomását keltették, nem szívesen beszéltek magukról, az érzéseikrõl – mondja. – Idõ kellett, amíg sikerült megnyerni a bizalmukat. A sok munka jutalma nem maradt el: több barátot is szereztem a két év alatt, akik közül többekkel máig tartom a kapcsolatot. A misszióm végeztével újból élvezhettem családom tagjainak társaságát, amelyben 24 hónapig nem volt részem. Új otthonunk lett a Hawaii-szigeteken, ahová édesapám munkája miatt költöztünk. A két év azonban nem múlt el nyomtalanul... A misszióm során ismertem meg egy magyar lányt, Annát, akivel megmaradt a kapcsolatom: hosszan leveleztünk, meghívtuk magunkhoz Hawaii-ra is. Mindkettõnk életében mérföldkõ volt a sziget, hiszen itt kértem meg a kedvesem kezét.

VIDEÓÜZENETEKBEN SZÓL

Közös életüket Hawaii-on kezdték, majd az Egyesült Államokban, Salt Lake Cityben folytatták. Daniel és Anna a Brigham Young University-Idaho hallgatói jelenleg is.

[REKLAM]

Az elmúlt évben, hosszas hezitálás után hozta meg a nagy döntést: videóüzenetekben fog szólni a magyarokhoz saját nyelvükön, aztán lesz, ami lesz. Már az elsõ sikerek felülmúlták a legmerészebb várakozásait is. Valósággal futótûzként terjedt a hazai közösségi médiában, hogy van egy amerikai srác, aki magyarul beszél... Pillanatok alatt elnyerte a netezõk szimpátiáját Daniel, kérdések ezreivel bombázták, bombázzák ma is, az országos sajtó is gyorsan felfigyelt rá.

Daniel Olsen a Kossuth téren

(Fotó: Szarka Lajos)

– Magam is sokat gondolkodtam a siker titkán – válaszol a szoftverfejlesztõ mérnöknek tanuló Daniel. – Talán a videók stílusa, a közvetlenségünk és az általunk közvetített értékek miatt kíváncsiak ránk az emberek. A hétköznapi életünk epizódjaiba tekinthetnek be a nézõk, ami manapság szerintem elég ritka. Számomra mindenképpen pozitív a temérdek kedvezõ visszaigazolás, amelyet kapok. Nem játszom, nem egy szerepben élek, csak mindig magamat adom magyarul, azon a nyelven, amelyen imádok megszólalni. Anna és a most már másfél éves gyermekünk, Olivér is megjelenik a képernyõn.

Bár nagyon szeretik Utah államot, úgy döntöttek, mivel a tanulás kontinensnyi távolságból kivitelezhetõ, továbbá a családi költségek szempontjából is kedvezõ hely Magyarország, feladják ottani albérletüket, és visszatérnek Nyíregyházára, így Anna is több idõt tölthet a városunkban élõ szülei és nagymamája körében.

– A repülõút egy kisgyermekkel mindig megpróbáltatás, különösen, ha jóval több mint 10 órát kell a fedélzeten töltenünk – folytatja nagyot sóhajtva Daniel. – Szerencsére azonban Oli jól vette az akadályokat, a kényelmetlenségeket pedig nyíregyházi dédije hamar feledtette vele. Tudom, és a videóbejelentkezéseim kom­mentjeit olvasva is gyakran szembesülök vele, sokakban él itt is egy nagyon erõs, talán néha túlidealizált kép az amerikai életrõl. Nem szabad elfelejtenünk, legyen bárhol is az otthonunk, csak kemény munkával, kitartással, hittel lehetünk képesek magunknak, szeretteinknek jó életkörülményeket biztosítani! Szerintem és hitvesem szerint is nagyon jó hely Amerika, akár csak Magyarország. Hiú álmokat nem szabad táplálni! Nagyon sok helyen lehetsz sikeres, azonban annak a feltétele: légy képes dolgozni, küzdeni az álmaidért!

[REKLAM]

Daniel ugyan jelenleg is nagyon elfoglalt, mégis készül arra, hogy hamarosan újabb videóban köszöntheti már több mint 23 ezer követõjét, talán elõbb-utóbb a sokak által óhajtott „közönségtalálkozóra” is sor kerülhet. A napi séták elengedhetetlenek a család számára. Az elkövetkezõ fél év során szeretnének utazgatni. Kirándulást terveznek a fõvárosba, hiszen mindketten éltek ott. A budai oldal a szívükhöz különösen közel áll. Csak legyen mindenre idõ, hiszen egy pici gyermek mellett a szülõk élete igazi kihívás! Daniel és Anna álma, hogy a – talán nem is olyan távoli – jövõben egy újabb családtagot is le tudjanak ültetni majd a videóban Oli mellé.

Szabolcsi Richárd