A Great Wall Marathont – Nagy Fal Maraton – 1999 óta rendezik meg évről évre Pekingben, több mint 50 nemzet, közel 2500 indulójával. A csodálatos tájakon áthaladó verseny első szakaszán a résztvevők a nagy falon futnak, a második szakasz pedig festői falvakon és rizsföldeken vezet át, aszfaltozott, illetve kavicsos úton. A megmérettetésen 960-an vállalták be a teljes maratont, közülük 309 nő ért célba. Csilla 6 óra 47 perc alatt az előkelő 180., Fruzsina pedig 7 óra 1 perc alatt a 214. helyen végzett. Na, de hogy jött az ötlet, hogy két fiatal sportos nő elutazzon Kínába és teljesítse az embert próbáló távot? Csilla két évvel ezelőtt, az egyik közösségi portálon találkozott a verseny felhívásával. Akkor már túl volt élete első maratonján, de azt mondta, soha többet nem vállal be egy másikat, mert szerinte nagyon keménynek és elhivatottnak kell lenni az újbóli megmérettetésekhez.
– Ahogy ismét felugrott ez a versenyfelhívás a közösségi ablakomban, egyre többet motoszkált a fejemben, mégiscsak le kellene futni még egyszer a maratont. A kihívásokat egyébként is nagyon szeretjük, de fontos számunkra, hogy minél különlegesebb legyen. A kínai Nagy Fal Maraton horribilis összegbe került, így álom maradt. Az elmúlt két évben aztán úgy alakult az életem, hogy meglett rá a pénz, sőt több mint egy emberé. Megkérdeztem a lányomat, lenne-e kedve velem jönni. Igent mondott, ez volt élete első maratonja.

„TOKAJI HEGYEKEN” ÁT

– Mikor megérkeztünk Pekingbe, elvittek minket a nagy falhoz, hogy először gyalogoljuk le azt a távot, amit az éles verseny során a falon kell majd futni. Ott közölték velünk a szervezők, hogy aki szeretne, változtathat a távon és futhat kevesebbet majd – vette át a szót Csilla lánya, Fruzsina. – Mi nagy vagányan lesétáltuk az egészet, így úgy gondoltuk, nem lesz kemény, meg lehet csinálni. Vállaltuk a maratont. Mikor elérkezett a verseny napja és jött a futás, rájöttünk: mégsem gyerekjáték. Láttunk előtte domborzati térképet a távról, de úgy nem tűnt vészesnek. Aztán, amikor jöttek a „tokaji hegyek”, az emelkedők, az nagyon kemény volt. Ráadásul én egy ponton túlettem magam banánnal, rosszul lettem, anyának pedig bedurrant minden izma. Végül összeszedtük magunkat és az utolsó kilométereket is futva teljesítettük.

„MI VOLTUNK A SZTÁROK”

– Hatalmas hatással volt rám a verseny, és óriási élményben volt részünk. Kínában más a kultúra, az emberek, más a gazdasági rendszer, a klíma. Én még így a napot, meg a holdat az életben nem láttam. Mivel fehér bőrűek vagyunk, mi voltunk ott a sztárok. Folyton selfiket készítettek velünk a kínaiak, de a verseny során is autogramokat kértek, meg még rózsaszirmokat is szórtak ránk – tette hozzá Csilla.
A nyíregyházi maratonisták egyöntetűen vallják, bármikor újra belevágnának a kínai Nagy Fal Maraton teljesítésébe. Ráadásul most újabb kihívásokat keresnek: Fruzsi nagy álma, hogy egyszer elindulhasson az Északi-sarkkörön rendezett versenyen is.

(Szerző: Bruszel Dóra)

(A felső képen: Csilla és Fruzsina a magyar zászlóval ért célba)