Augusztus 20-án, állami és nemzeti ünnepünkön adták át a hagyományok szerint a város díszpolgára címet és az Inczédy György Életműdíjakat. Az egyik kitüntetett Krokovay Gizella főiskolai adjunktus, zongoratanár. Nemcsak kiváló zenészek, de tornászok és sikeres diákok is kikerültek a keze alól.

Krokovay Gizella rendkívüli szakmai utat járt be a Bessenyei György Tanárképző Főiskola testnevelés tanszékének adjunktusaként, és zongoratanárként is. Tehetséges fiatalokat karolt fel, és kísérte őket nemzetközi zongoraversenyekre. Tanítványai rangos elismeréseket kaptak belföldön és külföldön egyaránt, többen közülük a Zeneakadémiára is bekerültek, és lettek profi zenészek. Emellett főiskolai hallgatókat és felnőtteket tanított úszni. Pedagógiai érzéke, amely a gyerekek komplex oktatásában nyilvánul meg, mély humánumra és a művészetek iránti érzékenységére vall. Kivételes személyisége, munkabírása dicséretes. Sokoldalú egyénisége példaértékű mindannyiunk számára – szólt a hivatalos köszöntő az ünnepi dobogón. Túl a 80-on ma is tanít. A sikeres pedagógiai munka valamikor egy tornacsarnokban indult.

„Nagyon szerettem mozogni fiatal koromban, annak ellenére, hogy matematika szakra készültem. A művészetek között nem tudtam választani, elmentem a Testnevelési Főiskolára. Közben zongoráztam a tornászoknak a talajgyakorlatokhoz. Megmaradtam a zongora mellett, és 32 évesen újból elkezdtem zongorázni. Nadzon Guszti tanított a zeneiskolában, és ő elküldött Debrecenbe, ha már így csinálom, ott folytassam a tanulmányaimat. Le is érettségiztem zongorából 40 évesen. Ezzel párhuzamosan a Tanárképző Főiskola Testnevelés Tanszéke mellett zongorát is tanítottam”

– mondta az Inczédy életműdíjas zenepedagógus, Krokovay Gizella.

Babka József igazgató úr kérte őt fel, hiszen olyan sok növendék volt akkoriban a Vikár Sándor Zeneiskolában, hogy nem győzték a tanítást kollégái. Gizike maga köré gyűjtötte a tehetségeket, és kívülről úgy tűnt, vasszigorral bánik velük. A fiatalok nem érezték ezt, csupán a szeretetet és a következetességet, mely mindig meghozta a várt eredményt. Nem is tudja megfogalmazni, mi a siker titka.

„Mindent maximálisan akarok tanítani. Ennek más oka nincs, és persze nagyon szeretem a gyerekeket. Közel állnak hozzám, és megpróbálom őket rávenni arra, hogy szeressék a zenét. De annak idején a röplabdában is ez volt. A gyakorló iskolában tanítottam, és kétszer is nyertünk úttörő olimpiát”

– folytatta az életműdíjas pedagógus.

Ő maga is megjelent néhányszor koncertszínpadon. Voltak sikerei és kudarcai is. Így aztán ez abbamaradt, ideje sem volt gyakorolni. A növendékei fontosabbak voltak a saját fellépéseinél. Különben meg úgy véli, hogy kiváló úszóedzők vannak a pályán, akik nem voltak kivételes sportolók. Gizikének ma is vannak növendékei, hiszen akkor érzi jól magát, ha dolga van a világban.