Tavaly is meghirdette a Meséld el!... irodalmi pályázatot a nyíregyházi önkormányzat és az Idősügyi Tanács. Szerdán délután került sor az ünnepélyes eredményhirdetésre. Első-második-harmadik díjakat és különdíjakat, illetve emléklapokat adtak a 15 pályázónak. Számtalan téma szerepel az írások között, a nyertes munka címe: Miénk itt a tér, amelyik a Kossuth tér épületeiről, történéseiről, és egykori lakóiról mesél. A szerző Stevanyik András. 

„Hallhattuk, hogy a városunk önkormányzata és az Idősügyi Tanács 8. alkalommal hirdette meg ezt a pályázatot Élettörténetek címmel, amikor arra szólítja fel a szépkorúakat, hogy meséljenek velük megtörtént eseményekről, életük egy-egy olyan szakaszáról, amely a gyermekeik, az unokáik, és a következő nemzedék számára tanulságul szolgál” – ezekkel a mondatokkal állt a mikrofon elé a Meséld el!... szakmai zsűrijének elnöke, Ilyés Gábor helytörténész.

15 pályázó 16 munkája érkezett a pályázatra – folytatta az ismertetőt Ilyés Gábor, a Meséld el! pályázat zsűrielnöke. Hálás köszönet azoknak, akik vették a fáradságot, és megosztják a város közönségével emlékeiket.

„Tudom, hogy most futott be Nyíregyháza történetével kapcsolatosan nagyon komoly és nagy terjedelmű pályázat, de vannak benne a gyerekkorra visszaemlékezések, szerelmi történet és iskolai esemény. Mindenki szíve szerint választja ki, amit szeretne közzétenni az életéből, és Nyíregyháza városával kapcsolatos” – tájékoztatott az Idősügyi Tanács titkára, Telepóczkiné Farkas Márta.

Milyen élmény olvasni ezeket az írásokat Nyíregyháza alpolgármesterének, aki nem a városban, de még nem is a megyében született?

„Ad élményeket nyilván, meg ha történészként visszatekint az ember, azért jó néhány évtizedre – mert itt a gyerekkor jó része a ’40–50-es évekhez köthető –, azt azért látni lehet, hogy mekkorát változott a világ, hogy az emberben az élmények megmaradnak idős korára is. Akár jók, akár nem jók. De nagyon sok munka egyébként vidám dolgokról szól. Általában az emberek idősebb korban visszatekintenek” – szólt a díjkiosztó ünnepség előtt dr. Ulrich Attila alpolgármester.

Ahogy az alpolgármester fogalmaz, a szépkorú emberek büszkék gyerekeikre, unokáikra, gyakran rajzolják meg a családtörténetet. Mások a város múltjáról, az átalakulásról, az épületek változásáról, és az embereknek ehhez való viszonyáról írnak. Ez a témája az I. díjas alkotásnak is, melynek címe: Miénk itt a tér. Egyediek és közösségiek is ezek az élmények, melyek a nyíregyházi Kossuth térhez kötődnek. Nagy történelmi változások és apró hétköznapok.

„Belecsempésztem a saját élményeimet, mert gyerekkoromban itt laktunk a közelben. Arról írtam, ami itt ezzel a térrel kapcsolatos, hogyan nézett ki a ’60-as években, a ’70-es évek elején. A gomb alakú lámpáknál hogyan lehetett cserebogarat szedni. Azon belül megkülönböztettük, hogy kinek volt fekete hátú – amit parasztnak hívtuk –, vagy a piros hátú királyokat. Itt volt a Nyírtourist helyén valamikor egy édességboltszerű kenyérbolt. Ott lehetett kapni azokat a különleges női szeszélynek hívott süteményeket, amit gyerekkoromban nagyon szerettem. Lehet, hogy ma is szeretném, csak talán megszűnt, vagy már nemigen lehet kapni” – így beszélt első díjas írásáról Stevanyik András.

Tősgyökeres nyíregyházi a 3. helyezett szerző is. Visszatérő pályázó ő. Első-második helyen szokott szerepelni.

„Merészen, megidősödve belenyúltam a sűrűjébe, és megpróbáltam az életünk egyik legcsodálatosabb eseményét úgy megírni, mint történelmet, amikor a fiatalságunkat megérinti a szerelem. Merész vállalkozás volt, de úgy gondoltam, hogy összefügg Nyíregyházával” – mesélte meghatódva Kállay Csilla.

Ennyire színesek, eltérőek a témák, melyeket jó lenne egy könyvben olvasni.

A tervek szerint 2024-ben az eddig elmaradt kötetek is napvilágot látnak, nagy terjedelemben és elegendő példányszámban. A közeljövőben pedig meghirdeti az újabb pályázatot az önkormányzat és az Idősügyi Tanács.