Az elhurcoltakra emlékeztek pénteken délelőtt az Északi temetőben. A II. világháború borzalmait tetézte Nyíregyházán, hogy az úgynevezett felszabadítás vége után két nappal, 1944. november 2-án a Vörös Hadsereg katonái mintegy 2000 nyíregyházi és 800 ezer magyar polgárt tereltek össze és vittek el málenkij robotra, akik közül alig néhány százan tértek haza Nyíregyházára. Az elhurcoltak emlékművénél közös főhajtással emlékeztek a város egyik nagy gyásznapjára.

Ma is élnek és emlékeznek olyan leszármazottak Nyíregyházán, akik nem ismerhették felmenőiket, mert őket málenkij robotra hurcoltak a szovjet katonák 1944-ben. A Vörös Hadsereg katonái a háború sújtotta városból szedtek össze válogatás nélkül nagyjából 2000 civil polgárt, akiket megtévesztve egy „kis munkára”, azaz málenkij robotra hurcoltak a Szovjetunióba – alig 300-an tértek haza közülük.

„Fekete Péter édesapámat november másodikán hurcolták el, másik éven meghalt. Én akkor voltam másfél éves, egész életen át viseltük ennek az elhurcolásnak a súlyát, kiraboltak embereket, utcáról vittek el embereket, és kicsi gyermekkoromban arra gondoltam, hogy ha felnövök, meg fogom keresni a sírját” – mondta Bársony Péterné.

A szervező önkormányzat nevében dr. Ulrich Attila alpolgármester mondott beszédet. Elhangzott, a „kis munkának” nevezett romeltakarítás végül sokaknak hosszú évekig tartó szenvedést jelentett, éppen ezért a fiatalabb generáció számára fontos, hogy emlékezzenek erre a tragédiára.

„Az ember és a történelem nagyon sokszor bebizonyította már, hogy a háborúk szülte, az emberből előtörő negatív énje, a másokon való bosszúállás igénye sokszor sok ember életét tette tönkre. Ha azokra nézek, akik megszenvedték ezt a borzalmat, akkor a fiatalabb generációknak nemhogy itt kell állni, de meg kell próbálni megérteni és átérezni mindazt, amit akkor, 1944. november elején nagyon sok kisgyerek, szülő, testvér átélt.”

A főhajtáson a történelmi egyházak jelenlévő képviselői közösen mondtak imát az elhurcoltakért ökumenikus szolgálat keretében. Az emlékezés koszorúzással zárult, az elhurcoltak emlékművére a hozzátartozók, leszármazottak is elhelyezhették a tisztelet virágait.