Nem hangzik fel többé a Városi Stadionban a „Négy forint a cukorka, hármat lő a Szparika”. Nem lesz aki az Evangélikus templomnál, a zebránál áll minden reggel mint polgárőr. És nem lesz, aki a szurkolói ankétokon elsőként felolvassa azt a buzdító levelet, melyet ő maga írt. Elhunyt a Szpari egyik törzsszurkolója, Szabó Lajos.

Hét éves volt, amikor először labdarúgó mérkőzésre ment Nyíregyházán. És attól kezdve tudta, ez az élete. Várta a hétvégéket mint szurkoló, de volt időszak, amikor játékvezetőként is tevékenykedett. Mindene volt a futball! Rendszeresen elsőként érkezett a pályákra, kis fekete diplomatatáskájából kivette a gondosan összehajtogatott Szpari zászlót, majd mellé tette a Nyíregyháza címerével ellátott lobogót. Magára aggatta a saját maga készítette kitűzőket, felvette az egyik korábbi edzőtől kapott melegítőt, vagy a játékosok által dedikált mezt, és két órával a kezdés előtt érces hangján kiáltott egy nagyot: „ Hajrá Szparika, Hajrá Nyíregyháza!’ 70. születésnapján a játékosok is felköszöntötték, amikor pedig kórházba került, meglátogatták. Volt, hogy törött lábbal hozták ki a stadionba a labdarúgók, mert nélküle nem nyert a csapat. 

De nem csak a stadion környékén ismerte mindenki. A „Nyíregyháza Város Közbiztonságáért Sztárek Ferenc-díj” kitüntetés a város lakosságának közbiztonsága érdekében hosszabb időn át végzett áldozatkész és felelősségteljes hivatásos tűzoltói, rendőri, polgárőri, közterület-felügyelői területen végzett tevékenység elismerésére adományozható. Pár éve a város közgyűlésén Szabó Lajos vehette át a rangos díjat. Több évtizede dolgozott polgárőrként Nyíregyházán. Minden reggel 7 órától állt szolgálatba, és segítette a gyalogosok átkelését, mindezt önkéntes alapon, azaz térítés nélkül. Lajos bácsi – ahogy a gyerekek hívták – már-már családtagnak számított, a fiatalokhoz mindig volt egy-egy szava, sokukkal a Nyíregyháza Spartacus találkozóin is együtt szurkolt.

A futballról mindent gyűjtött. Cikkeket, fotókat, írásokat. Ezeket kivágva egy-egy füzetbe ragasztotta, majd saját kezüleg mellé írta az összeállításokat, gólszerzőket. Több mint húsz évnyi statisztika volt a „könyvekben”, ahogy ő hívta. Nem csak a meccseken, az edzéseken is mindig ott volt, minden játékost megölelt, és nem csak Nyíregyházán, az ország szinte minden stadionjában ismerték, szerették, tisztelték. Pár éve, mikor nagy bajba került, szeretett klubja is segítségére sietett, hogy ne maradjon fedél nélkül. Akkor azt mondta, a Szpari megmentette az életét. Ezúttal már a csapat sem tehetett semmit…

Szabó Lajos 72 évesen hunyt el, és már fentről, egykori szurkolótársa, Szálkai Pál mellől szorít a Spartacusnak. Isten veled Lajos bácsi!