Sajnos nem minden várandósságot kísér örömteli gyermekáldás. A nők 35%-a él át perinatális - születés körüli időszakban történt - veszteséget, a témáról mégis keveset beszélünk. A magzati halálozás vagy újszülött elvesztése és az afölötti gyász tabu a legtöbb országban, pedig sok olyan család van, akiknek hasonló élethelyzetben kell tovább élniük mindennapjaikat.

…Szebbnél szebb színben pompázó falak, egymásra hajtogatott textilpelenkák, puha plüss anyagból készült szundikendő és felhúzásra váró kiságyforgó. Minden készen áll, de hiányzik a teret betöltő édes babaillat és a komor csendet felverő gyereksírás. Csak állsz az ajtóban és hallgatsz. Csendben teszed a dolgod, pakolnod kellene, de még nem megy, még fáj.

Ha egy baba meghal, azzal két ember legszörnyűbb rémálma válik valóra, függetlenül attól, hogy még magzati korban lévő vagy érett babáról van-e szó. Ezért is indult el még a nyár elején az első vendégbabák csoport Nyíregyházán, a Jósa András Oktatókórház Szülészet-Nőgyógyászati Osztályán, hogy a hasonló élethelyzetben lévő emberek kölcsönönösen segítsék egymást, osszák meg másokkal gondolataikat, érzelmeiket. Mert segítséget kérni soha nem szégyen- vallja Kerepesi-Keresztúry Gabriella, alkalmazott egészségpszichológus, szakpszichológus-jelölt, a csoport a vezetője.

A GYÁSZ TÁMOGATÁSÁT, A FÁJDALOM ENYHÍTÉSÉT SZOLGÁLJA

Bár a nyugati országokban már nagy hagyománya van, Magyarországon a sorstársi közösségen alapuló gyászcsoportok csak az utóbbi 1-2 évtizedben indultak el. Kerepesi-Keresztúry Gabriella úgy tapasztalja, egy magzat, vagy egy baba elvesztése sokkal többeket érint annál, mint amiről beszélünk. Egy szakember, főleg egy gyászcsoport viszont nagyon sokat segíthet abban, hogy akiknek ilyen történetük van, ne maradjanak egyedül. Nyíregyházán mintegy utógondozás merült fel, hogy indítsanak egy ilyen gyászcsoportot a perinatális (a kifejezést magzat, illetve csecsemőhalál esetén használják, születés körüli időszakban történik szerk.) veszteség feldolgozásának megsegítésére.

-Nagyon fontos, hogy ezek a szülők milyen támogatást kapnak környezetüktől ahhoz, hogy megindulhasson a gyászfeldolgozás. Sajnos azt tapasztalom, hogy ebben még van hova fejlődnünk. Egyrészt tabusítva van a halál, a gyász, másrészt pedig egy ilyen veszteséget nem mindig jól kezel a környezet. Sokszor ugyan segítő szándékkal azt mondják, hogy „az idő majd mindent megold”, „maradj erős”, „ne is törődj vele, majd lesz másik”, de tudni kell, hogy a gyászoló egy ilyen veszteség megélése során nem a jövőképet tartja maga előtt, hanem a mély fájdalmas jelenben érzi magát. Vagyis sokkal többet segítene neki, ha megkérdeznénk, mit érez, mi van benne. A vendégbabák csoport pedig pont a vetélés, halvaszülés vagy a baba korai halála utáni gyász támogatását, a fájdalom enyhítését szolgálja.

EGYÉNI ÉS EGYEDI AZ ÚT

Gabriella azt mondja, sokat vitáznak a szakemberek arról, hogy be kell- e avatkozni és ha igen, mikor a gyászfolyamatba, mi a normális, és mi az, ami már nem az, de azt kell látni, hogy mindenkinek egyéni a gyászfolyamata, egyéni és egyedi az az út, amit bejár. A társas támasz azonban pont az, ami ebben az időszakban segíteni tud.

-Persze, az eltabusítás itt is megjelenik, hiszen a közvéleményben az él, hogy ha te egy ilyen csoportba elmész, akkor te nem vagy jól. Ha pszichológushoz mész, valami baj van veled. Pedig segítséget kérni nem szégyen és pont ez a lényeg, hogy ne maradjunk egyedül- teszi hozzá.

„A gyászfolyamat örök, nincs időpontja, hogy mikor oldódik fel. Az elhunythoz való kötődés ugyanúgy megmarad, csak átformálódik.”

-Az első veszteségfeldolgozó csoport tagjai kéthetente, 10 alkalommal találkoztak egymással. A rendszeres találkozások során egyre jobban megismerték egymást a gyásszal érintettek, megosztották történetükön keresztül az érzéseiket, gondolataikat, s meghatározott témák mentén haladtak a gyászfolyamatban. Voltak olyan szülők, akiknek még nem született meg a babájuk és akkor elveszítették és olyanok is, akiknek néhány napot élt a csecsemőjük. A veszteséget azonban nem súlyozhatjuk és a gyász szempontjából nincs is jelentősége, hiszen nem igaz az az állítás, hogy minél előrehaladottabb a várandósság, annál erősebb lesz a gyász- magyarázta. A 10 alkalom meghatározott tematika mentén zajlott. Voltak előre meghatározott témák, gyakorlatok és olyanok is, amiket a csoport hozott. Az elején nagy hangsúlyt kapott az érzelmek megélésének lehetősége, majd ahogy elkezdték jobban megismerni egymást a tagok, úgy követtük a gyász folyamatát. Itt hangsúlyoznom kell, nem a gyász szakaszain mentünk át, mint ami a köztudatban él, hiszen ilyenek nincsenek, nem bonthatjuk a folyamatot egymástól elkülöníthető, különálló részekké. Inkább úgy érdemes elképzelni, hogy a felszínre törő érzelmek hullámzanak, folyton változnak, olykor lecsendesnek, majd akár újra felerősödnek.

A JÖVŐ FONTOS RÉSZE A FOLYAMATNAK

Bár egy folyamatos gyászfeldolgozás zajlott a csoportban, a jövő, mint kérdéskör, végig jelen volt.

-Ugyan nem azért jött létre a csoport, hogy előre tekintsünk, hanem azért, hogy megéljék a tagok az érzelmeiket, a fájdalmat, a jövő mégis fontos része volt a folyamatnak. pl: mi legyen a gyerekszobával, azokkal a tárgyakkal, amik itt maradtak? Ezekről is beszéltünk, hogy kinek milyen gondolata van erről, ki hogyan oldja ezt fel. Volt, aki azt mondta, még nem tudja elpakolni. De ez is rendben van, akkor még ne tegye.

Az évfordulók, ünnepek kritikus időszaknak számítanak, visszatérhet a fájdalom-vallja a szakember. Fontos tehát a támogató közeg, és nem szégyen segítséget kérni, mert akinél a gyászfolyamat csak nehezen tud végig menni, esetleg elakad valahol, az egész életét átírja a szomorúsággal és elégedetlenséggel teli állapot. Gabriella éppen ezért szeretné, ha a következő 10 alkalmas csoportos foglalkozás még idén november, december körül elindulhatna, hiszen Halottak napja után közeledik a karácsonyi időszak, amikor a fájdalmat, a veszteséget még nehezebben éljük át.