„Ennek a városnak voltam az írója” - Városunk szülöttére, Krúdy Gyulára emlékeztünk

Nyíregyháza büszke szülöttére, a világhíres íróra, Krúdy Gyulára. És ő is büszke volt szülővárosára. Hosszú évek óta hagyomány, hogy a város képviselői és lakói fejet hajtanak nagysága előtt. A 145 éve született íróra emlékezett Nyíregyháza a szülőházánál, egykori iskolájánál, a Kossuth gimnázium előtt, majd szobránál, a Bessenyei téren.

„Ahogy lesüllyedt tengerek üledékei terítik egymásra a múltat és a jelent, úgy teríti egymásra a múlt és a jelen idősíkjait, úgy szövi egymásba a valóság és a látomás képsorait Krúdy Gyula, a magyar széppróza mestere. Prózát írt ugyan, azonban költő volt, a szó legnemesebb értelmében. Lírikusként szemlélte az életet, amely számára tele volt képekben fellobbanó és dallamokban muzsikáló titkokkal. Krúdy az idő költője volt, egy olyan időé, amely se nem múlt, se nem jelen, de nem is jövő, hanem mindezek költői esszenciája”

 – mondta az író szülőházánál Siska Péter, az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium tanára. Krúdy Gyula szülőházánál, a Szent István utcai épület előtt indult az ünnepségsorozat, ahol a magyar modern próza mesterére emlékezett a hálás szülőváros, a 145. születésnapon. Tovább vonult aztán az ünnepi sokadalom az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumhoz, hogy újabb emlékműsort mutassanak be a mai diákok.

Krúdy 1891 és 95 között volt kossuthos diák, valamikor ez időben született első novellája, a Miért ölte meg Káin Ábelt? Ezután már nagykanállal ette az életet és az ételeket – jött az értékelés a tanulók műsorából. Krúdyról, olvasmányélményekről beszélt a nyíregyházi képviselő.

„Olvasmányélmény talán a Szindbád, amit ki lehetne emelni, de itt állva a Kossuth gimnázium előtt az emléktáblánál, meghallgattuk ezt a nagyon színvonalas műsort, amit a fiatalok bemutattak. Említésre méltó, hogy 42 regény az írói termése, de ennél is fontosabb, hogy ilyen fiatalon jött az eleve elrendelés, és felismerte: Én írónak készültem, semmi másnak – olvashatjuk a táblán. Választhatott volna karriert, karrierközpontú pályát, ő mégis a művészetet, az írást, a tollat választotta, és a történelem is az írót igazolja. Most is rá emlékezünk. Nem biztos, ha egy ügyvédi karriert fut be, ma is emlékeznénk büszkén nyíregyháziak, Krúdy Gyulára”

– nyilatkozta Szenti Tibor önkormányzati képviselő. Ragyogó napsütésben libbentek aztán a szoknyák a krúdys lányokon, a Bessenyei téri szobor felhajtóján, hogy megidézzék azt a sötét, bár édeskés szürreális világot, melyet akár Sóstón, Óbudán, vagy a pesti belvárosban megélhetett Krúdy Gyula. Életműve bekerült a helyi települési értéktárba, így nemzeti értékeink egyike lett.

„Ilyenkor, októberben jelképesen hazatér közénk az író. Ezt a pillanatot jeleníti meg Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész köztéri alkotása. Itt találkozunk vele évről évre, és felidézzük élete fontos pillanatait, érdekes jellemvonásait, a század eleji hangulatot, melynek egyik emblematikus figurája és históriása volt. Krúdy Gyula monumentális életművet hagyott maga után. Írói munkásságának mennyisége csak Jókaiéhoz mérhető. Hihetetlen termékenységgel dolgozott. Írt elbeszéléseket, regényeket, színdarabokat, ifjúsági műveket, publicisztikát, írói portrékat, önéletrajzi vallomásokat”

– szólt köszöntőjében a közművelődési szakember, Lázár István. Krúdy nem törődött írásaival, nem gondozta életművét. Halála után évtizedekkel kezdték csak összegyűjteni és kiadni könyveit. Megmutatjuk, hogyan szerepeltek a koszorúzások közepette a Krúdy Gyula Gimnázium diákjai, kiknek műsorát Pál Andrea tanárnő állította össze. Az élmény talán meghozza a kedvet a Krúdy művek olvasásához is.

„Csak a szerelemben hiszek. Jóformán minden azért van a világon, mert férfiak és nők szeretik egymást. Csak a nőért érdemes élni...”