Király Sándor 1840-ben született Debrecenben. Házassága révén költözött Nyíregyházára, amikor 1869-ben feleségül vette Barzó Zsuzsannát, Barzó Mihály építész és téglagyáros nővérét. Házasságukból hét gyermek született, köztük 1873-ban a legidősebb, Sándor, aki majd tovább vitte édesapja építőmesteri örökségét.

Ma már csak egy tábla őrzi az apa első nagyobb szabású, önálló tervének és építkezésének, az 1881-ben emelt Európa szállónak az emlékét. Az 1998-ban lebontott épület helyén ma az Európa-ház áll a Dózsa Gy. utca 6. sz. alatt. Ugyanebben az évben Palicz János iparosnak is tervezett és épített egy emeletes házat az akkori Nagy debreczeni utcában. Tulajdonosa bérbe adta a házat, különböző kereskedések működtek benne az idők folyamán. Később ez volt az Iskola (ma Luther) utca 6. sz. alatti ház, amely szemben állt Pavlovits Imre kereskedő házával, a „piculás banknak” is nevezett épülettel.

A már 1873 óta Melhouse János tervei alapján épülő református templom tornyának az építési jogát 1882-ben kapta meg. Melhouse és Király együtt tevékenykedtek az evangélikus templom építésének 100. évfordulója alkalmából tett munkálatokban is: 1883-ban a templomhajó tetejét rézlemezzel fedték, 1885-ben pedig kialakították a díszes neoreneszánsz kapuzat és a homlokzatok eklektikus tagolását. A református és az evangélikus hitközségek mellett a zsidó is őrizheti Király Sándor emlékét, hiszen 1897-ben az õ tervei alapján és kivitelezésében épült fel a Szarvas utcai zsinagóga szomszédságában elemi iskolájuk, amelyet a későbbiekben tovább bővítettek.

Egyre gyarapodó családjának emeletes házat épít előbb 1890-ben a Zöldség (ma Szabadság) tér 6. sz. alatt, majd 1891-ben a Pazonyi (ma Dózsa György) utca 7. sz. alatt. Az előbbit 1987-ben lebontották, viszont az utóbbi még ma is áll, nemrégiben szépen fel is újították (képünkön). Az épület utcai frontján üzlethelyiségeket, udvarában műhelyeket alakítottak ki. Bizonyára nem a véletlen műve, hanem egyfajta emlékállítás a boltíves bejáratnál olvasható felirat: „Királyudvar”.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)