Értékes Esték: Burger Istvánt életét és munkásságát ismerhetik meg az érdeklődők

A fiatal, alig 29 éves földbirtokos nevét, Burger Istvánt, Szabolcs megye szerte ismerték, de nemcsak az úri körök, hanem a szegények is, hiszen a nyomorgók rendszeres megsegítője volt. 1920 decemberében viszont az egész ország megismerte a nevét, mely sajnos tragédiájával fonódott össze.

December 18-án Burger István birtokán tartózkodott, ahol a könyvelője fegyvereket nézegetett, s nem tudván, hogy az egyik revolver meg van töltve, az próbálgatás közben elsült és szerencsétlen módon hason találta gazdáját. Burgert amilyen gyorsan csak lehetett Nyíregyházára szállították ahol megoperálták, ám alig egy nappal később, vasárnap este hétkor (tévét hó 9-én) kiszenvedett.

„Halála híre városszerte fájó megdöbbenést keltett. Burger István viruló fiatalságban, huszonkilencedik életévében távozik el közülünk a vak véletlen sújtó csapásaként, hirtelen, kegyetlen kényszerére a kiszámíthatatlan sorsnak. Még néhány nap előtt itt él közöttünk, fiatalságának virágzó erejében, terveket sző, birtokára megy s a szorgalmas lelkiismeretes gazda gondjainak intézésénél egy pillanat ifjú életébe kerül. Megilletődve állunk meg e szomorú történésnél, mely egy köztiszteletben, becsülésben és szeretetben álló fiatal nyíregyházi földbirtokost sodort el társadalmunkból.” – állt többek között a Nyírvidék című megyei és városi napilap címlapján.

Már ekkor tudni lehetett, hogy halálos ágyán bőkezűen hagyományozott a városnak és a hitközségnek is, ugyanis 1300 holdas birtokának felét Nyíregyháza rendelkezésére bocsátotta, hogy szülei, Burger Mihály és Burger Etelka nevét viselő alapítványt tegyenek, egy-egy negyed részben pedig a status quo ante hitközségre és a chevra kadisára hagyta, különböző jótékonysági célokból. Széchényi utcai otthonát a városban létesítendő izraelita kórház javára hagyta, hű sáfárának összes ruháját, 15 hold földet és megművelésére két jármos ökröt hagyott, szobalányának pedig két és fél holdnyi szőlőt és a tanyai ház összes bútorát adta.

Forrás: zsido.com / Cseh Viktor