A Nyíregyházi Települési Értéktár Értékes Esték bemutató programsorozatában a szabolcsi dohányt, mint megélhetést, mint agronómiai értéket, mint világpiaci terméket mutatta be a nyíregyházi gyár mai ügyvezetője. Arról a mezőgazdasági terményről van szó, mely ma is a hazai termelés 80%-át adja. 

Tomasovszki Anita, a Nyíregyházi Települési Értéktár Bizottság elnöke, a 63 tagot számláló gyűjtemény csütörtök esti bemutató programja bevezetőjében köszöntötte a vendégeket.

A nyíregyházi, de a vármegyei értéktárba is bekerült szabolcsi dohány bejegyzésének egyik ajánlattevője az a Fekete Tibor – ma az ULT Magyarország ügyvezetője –, aki friss diplomásként 1987 nyarán az 1710-es számon szerepelt az akkori Dohánygyár kifizetési listáján. Ma négy állandó dolgozóval és szezonális munkatársakkal látják el a feladatot. Tudomásul vették, hogy óriásit változott nemcsak a világ, de a szakma is, éppen ezért szerettek volna emléket állítani az ún. szabolcsi dohánynak, amit kultúraként emlegetnek manapság.

„Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében egykoron a dohány volt az első számú mezőgazdasági termék. Rengeteg embernek biztosított megélhetést. Nagyon sokan napszámba jártak, és úgy szerezték meg a havi bevételüket. Arról se feledkezzünk meg, hogy 1890-től Nyíregyházán létrejött a beváltó, és ezt követően folyamatosan fejlődött. Fermentáló üzemmé vált, és több mint 3.500 embernek biztosított munkalehetőséget. Kvázi, Nyíregyházán az első számú foglalkoztató volt egykoron”

– tájékoztatott Fekete Tibor, az ULT Magyarország Kft. ügyvezetője, agronómiai igazgatója. Az imént hallhatták, miért lehet érték a sokat szidott, egészségtelen termék. Körülbelül egy évtizede folyamatosan leszálló ágban van a hazai dohányipar, talán 2024 lesz az az év, amikor stabilizálni lehet a piacot. Az itthoni termés több mint 80%-át adja a megyei dohány, melynek egy része hazai gyárba, Szolnokra kerül, kétharmada pedig Olaszországba, assisi és nápolyi üzemekbe, feldolgozott termékként aztán a világ szinte minden országába eljut.

A szerződéskötések a napokban zárulnak, ezzel egy időben megindult a vetőmagvak kiosztása. Március első-második hetében aztán csíráztatásra vízre kerülnek a magvak.

„A szabolcsi dohány klasszikusan természetes szárítású tájfajta volt, és később, amikor a ’30-as évek derekán megjelentek a Virginia fajták, az ipar igénye is ebbe az irányba mozdult el. Nagyon sokáig még tartotta a pozícióját, de a ’70-es évektől a Virginia termesztése volt a domináns”

– fogalmazott Fekete Tibor. A dohány termelői oldalról az egyik legfizetőképesebb és legjövedelmezőbb növény – tájékoztatott az ügyvezető. Büszkék arra, hogy Magyarországon magyar fajtákkal dolgoznak. Debrecenben elhivatott nemesítők dolgoznak, és kísérleteznek olyan fajtákkal, melyek a megváltozott éghajlat mellett is versenyképesek a világpiacon. A Nyíregyházi Települési Értéktár Értékes Esték bemutató sorozatának következő programja március 18-án lesz, amikor a nyíregyházi várostervezés és kisvasút atyja, Szesztay László mérnöki tevékenységét mutatja be Szemerey Ádám, a Móricz Zsigmond Könyvtárban.