Befogadó társadalom, a szakmai program előadói és az absztraktok – címmel szervezett szakmai fórumot a Felnőttkori Tanulás Hetében a Vakok és Gyengénlátok Megyei Egyesülete. Több fogyatékos szervezet képviselője és érintettek is beszámoltak tapasztalataikról. 

A témával kapcsolatos álláspontok szerint a jobb vagy jól fizetőbb munakhelyekhez, akár karrierváltáshoz is szükséges, hogy időről-időre gyarapítsuk ismereteinket. Tanfolyamokon, felnőttképzésben, akár a felsőokatásban is megjelennek a fogyatékkal élők.

A  programot szervező egyesület elnöke sorra szerzi diplomáit, most andragógiát tanul mester szinten a Nyíregyházi Egyetemen. Pozitív és nagatív tapasztalata is van a társak, illetve a tanárok magatartásával kapcsolatban.

„A munkámat fogja támogatni, hiszen a Vakok Egyesületében dolgozom, és felnőtt korban látásvesztett emberek fejlesztésén, kompetenciák erősítésén dolgozom. Például Braille-írást tanítok, hogy a kommunikáció is jó legyen, fehér bottal való közlekedést, illetve minden olyan eszköz használatát, ami segíti a látássérülteket abban, ha mondjuk 50 éves korukban elvesztik a látásukat, ne üljenek utána otthon az ágyon, hanem tudjanak teljes életet élni.” - nyiltkozta Nemes-Nagy Tünde, a Vakok és Gyengénlátók Egyesületének elnöke.

A Braille-írás, a digitális könyv, de a számítógép és az internet is segíti a bizonyos típusú fogyatékkal élők tanulását.

Egyazon helyen, de több oktatási típusban dolgozott – előbb a Tanárképző Főiskolán, majd a Nyíregyházi Főiskolán, ma a Nyíregyházi Egyetemen - az az oktató, aki a fogyatékossággal élő felnőttekkel kapcsolatos tapasztalatairól beszélt a fórumon.

„Nem vagyunk azzal tisztában, hogy mi használjuk a diavetítéseket, és ezeket általában át is adjuk a hallgatóknak. A látássérültek ezt nem tudják átfordítani az ő programjaikra. Jó lenne a kollegáknak is megismerni azokat a nehézségeket, amiket nekünk segíteni kell megoldani a hallgatóknak. Tanulni kell nekünk is bőven, és nagyon jó volt, mert Tündéék tartottak egyszer egy érzékenyítő órát a kollegáim részére, és sokan ott szembesültek azzal, hogy milyen nehézségei vannak a hallgatóknak – amire mi nem is gondolunk.” - fogalmazott Dr. Kerülő Judit, a Nyíregyházi Egyetem tanára.

A tanárképzős időkben nem tanultak Nyíregyházán disz-es tanulási nehézséggel fiatalok. Nemigen volt mozgássérült diák, az autizmusnak pedig sokáig a fogalma sem volt ismert a felsőoktatásban.

Aztán megjelent az esélyegyenlőségi törvény, kortárs segítők jöttek a fogyatékkal élő társaik mellé, és a Nyíregyházi Fősikolán is megalakult – és a mai napig jól működik - az Esélyegyenlőségi Iroda, mely nem csak hivatalból egyengeti a fogyatékkal élő hallgatók útját.