A város iparosai új székházuk alapkőletételi ünnepélyét 1929. augusztus 4-én tartották. Az ünnepségen megjelent dr. Rakovszky Iván, a város országgyűlési képviselője, aki e szavak kíséretében helyezte el az emlékiratot: „Legyen ez az új otthon alapja Nyíregyháza város és iparossága boldogabb jövendőjének, és zárja magába a Szorgalmat, Becsületes munkát és a Hazaszeretetet!”. A Dienes István alkotókészségét dicsérő iratba azt is feljegyezték, hogy ekkor 1317 iparosa volt a városnak. (Megjelent a Nyíregyházi Napló 2018. március 2-i számában.)

A nagy lendülettel induló építkezést megtörte a kirobbanó gazdasági válság, így egyre több támogató felajánlást (anyag és munkaerő) vettek igénybe, sőt 1930 áprilisában egy 40 ezer pengős kölcsön felvételére is rákényszerültek. Közben Zomborszky Dániel 1930 januárjában lemondott az elnökségről, utódjául ifj. Tóth Pált választották.

A székház belső díszítő munkálatait, így a díszterem színpadának és mennyezetének a dekorálását is Osváth Antal kitűnő szobrászmesterre bízták. Ő készítette el a színpad fölé Magyarország, Szabolcs vármegye és Nyíregyháza város címerét. Ugyanennek a teremnek a hátsó falára pedig Szalay Pál festőművész-rajztanár készített egy hatalmas pannót: „a kép központjában a bíborruhás, Mária Terézia korabeli viseletű gróf áll hajdújával és szerető figyelemmel fogadja a betelepülőket, akiknek egy része taligán érkezik családjával, más része már megkezdi az új otthonok építését”. (A restaurált kép a Jósa András Múzeumban látható.)

A székházat 1930. november 2-án, nagy ünnepség közepette adták át rendeltetésének. Az iparosok az első, Bethlen Gábor utcai székházuktól a zászlójuk alatt és két régi céhládát hordozva vonultak az új otthonuk elé. A menetet az iparos ifjakból álló Baross cserkészek zenekara zárta. Az ünnepség szónokai hangsúlyozták, hogy az épület nehéz időkben, az iparosság összefogásával született meg és ezt az együvé tartozást kell hirdetnie a jövőben is. Az épület közel két évtizedig szolgálta az iparosokat, majd egy időben az úttörők vették birtokba, ma pedig a művelődés szolgálatában áll.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)