Méltó körülmények között kínálhatják csecsebecséiket vasárnaponként az árusok a jósavárosi piacon, aminek nemcsak áttekinthető, de esőben is járható útja van (a hét többi napján zöldség-, gyümölcs- és virágárusoknak ad helyet). Ezek létét hiányolta egyébként egy olvasó a Nyíregyházi Napló 20 évvel ezelőtti számainak egyikében, ahol kiemelte, hogy az akkori MDF piacként ismert elárusítóhely rendezetlen, nem áttekinthető, nincs járható útja és közlekedési rendje. Két évtizeddel a cikk megjelenését követően ezért öröm volt végigsétálni azon a piacon, ahol idén nyáron állította helyre a tetőt a NYÍRVV Nonprofit Kft., de felújították a csapadékvíz-elvezetést és a munkálatok során a piac világítása is megújult. A rekonstrukció csaknem 1,5 millió forint önkormányzati forrásból valósult meg.
Kellemes őszi vasárnap kora reggel volt, amikor útra keltem, hogy sétáljak a múltban, a jósavárosi régiségpiacon. A hely népszerűségét mi sem jelzi jobban, minthogy reggel kilenc órakor már egymást érték az eladók és a vásárlók. Az asztalokon karácsonyi üveggömbök tucatjai sorakoznak, de lehet itt kapni babakocsit hatezer forintért, cipőt egy ezresért, pónilovat, hegedűt, kerámiababát, régi vasalót és igazi antik órát is.
Józsi bácsi Nyíregyházán él, már másfél éve, hogy a régiségpiac árusai közé tartozik. Most például többek között egy Új Magyar Lexikont szeretne eladni, de van nála megannyi háztartásba illő csecsebecse is.

Minden kapható

KIKAPCSOLÓDÁSTÓL MEGÉLHETÉSIG

Ami már sétám elején kiderült, a régiségpiac sokaknak a kikapcsolódást, másoknak az időtöltést, a barátokkal való találkozást jelenti, de olyan is akad, akinek az itt eladott csecsebecsékből befolyó pénz maga a megélhetés. Találkoztam egykori könyvesbolt-tulajdonossal is, akinek évekkel ezelőtt be kellett zárnia üzletét, ezért az ott eladásra szánt köteteket vasárnapról vasárnapra kihozza a régiségpiacra. Hamar megtudom, hogy a 30 év alatt felhalmozott gyűjtemény között ott van Arany János kapcsos könyve és Petőfi egyik 1877-ben kiadott kötete is.

Töretlen a piac népszerűsége

KERÜLŐ BALTA ÉS BETYÁR FOKOS

Ha valakitől meg lehet tanulni a régiségek szeretetét és tiszteletét, akkor Lajos bácsi pont ilyen ember. A nyugdíjas árus egykoron nagy gyűjtő volt, de mára már egyre több régiséget kihoz a piacra, igaz, soktól még mindig nehezen tud megválni. 1961-ben szerezte be az első darabot, azóta gyűjtöget, és el is ad. – Nézze ezt a 100 éves kisbaltát! Azért szeretem ezeket a régiségeket, mert látszik rajtuk a régi emberek keze munkája. Olyan, mintha kezet fognék az ősökkel. Van itt még nálam kerülő balta, betyár fokos és itt van ez a több mint 100 éves festmény is – mutat az egyik darabra. – Tudja, ez egy más világ. Jólesik itt beszélgetni az emberekkel, találkozni a régi barátokkal és persze új kapcsolatokat is építeni.
Magyar Közlöny, szőttesek, falikárpitok, állóórák, porcelánbabák, réz gyertyatartók, zsírosbödönök. És még mennyi minden! Hosszas sétálgatás után el is fáradok, elhagyom a piacot, csak távolról figyelem a nagy tömeget. Hogy visszatérek-e majd oda újra? Ez nem lehet kérdés. No nem azért, mert meg szeretném venni nagyanyáink egykor őrzött nippjeit, faragott lábtartóit, hanem mert fülemben cseng Lajos bácsi mondata: a régiséget tisztelni és szeretni kell. A jósavárosi régiségpiacon pedig lehet ilyet találni, méghozzá nem is akármennyit, és ha csak egy rövid időre is, de már a látvány segítségével is sétálhatok egy kicsit a múltban.

Bruszel Dóra