A koronavírus okozta bezártság miatt eléggé elszoktunk a társasági élettől. De vajon ez azt is jelenti, hogy újra kell tanulnunk, hogyan vegyünk részt társasági eseményeken? 

A szociális távolságtartás valamilyen szinten mindenkire hatással van, érthető módon. Ugyanis a BBC cikke szerint az agy bizonyos részeit érinti a magány, és az, ha nem szocializálódunk. Elsősorban az érzelmek feldolgozását befolyásolja, magasabb stresszhatás ér bennünket. Így nem csoda, ha ebben az időszakban hajlamosabbak vagyunk depresszióra, negatív gondolkodásmódra. 

„Az elhúzódó elszigeteltség a memóriánkat és verbális emlékezőképességünket is érinti” – írta a BBC. A környezetemben többen is figyelmesek lettünk arra, hogy nehezebben jön a szánkra egy-egy szó. Önnel is előfordult? Persze, aki több emberrel él együtt, vagy bejár dolgozni, az kicsit könnyebb helyzetben van. 

Egy pozitív hatása is volt azért a bezártságnak, hiszen sokan közelebb kerültek közeli családtagjaikhoz. De az előbb leírtak alapján nem csoda, ha úgy érezzük, kicsit berozsdásodtunk, és nehezebben nyitunk nagyobb baráti társaságok felé.

Ahhoz, hogy visszatérjünk a közösségi létbe a szorongás ellenére, kulcsfontosságú a fokozatosság. Erre a fokozatosságra azonban lesz időnk, hiszen az oltási procedúra még eltart egy darabig. Ezzel kapcsolatban a Georgiai Egyetem pszichológusának szavait idézte a BBC: a folyamat lassúsága segíteni fog a visszaszokásban.

A stressz ellen az aktív élet nagy segítség lehet. Jön a tavasz, biciklizzünk, sétáljunk, túrázzunk! Így könnyebb lesz mások felé is nyitnunk, ha mi magunk pozitívak vagyunk. 

A barátokkal pedig összeülhetünk online. Habár a fizikai kontaktust ezzel nem tudjuk pótolni, és újra megszokni, de a szociális készségeinket újraéleszthetjük vele.

Amikor újra élőben találkozhatunk másokkal, akkor pedig ne feledjük, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akik elfelejtették, hogy milyen is ez, és okoz másnak is pár kellemetlen pillanatot újra társaságban lenni.

hirado.hu