Szesztay László mérnöki tevekénységet Szemerey Ádám mutatja be a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárban, március 18-án, 17.00 órától.

A nyíregyházi várostervezés és a kisvasút atyja

Szesztay László Nagykállóban született, de Nyíregyházán nőtt fel s járt iskolába. Egyetemi éveitől már Budapesten élt, igazi lokálpatrióta lévén mégis figyelemmel kísérte Nyíregyháza fejlődését. Ebben mérnökként tevékeny részt vállalt: városfelméréssel, -rendezéssel, és vasúttervezéssel is foglalkozott. Nagykállóban, Szabolcs vármegye akkori székhelyén született 1870. október 31-én; 1872-ben megépítették a vármegyei törvényszéket Nyíregyházán, így az apa, dr. Szesztay Károly ügyvéd családjával együtt átköltözött.

Szesztay László már a gimnázium utolsó éveiben elhatározta, hogy mérnök lesz. Hetedikes gimnazista volt, amikor a szülőhelyét érintő Nyíregyháza–Nagykálló–Mátészalka vasútvonalat építették. A vasútvonalon 1887. augusztus 20-án indult meg a forgalom, és csak ezután végezték el a kisajátítási és kártalanítási eljárást. Szesztay édesapja – mint ügyvéd – érdeklődött a vasútépítési vállalkozások iránt; már ekkor felvetődött a Nyíregyházától Dombrádig építendő vonal terve, amelynek későbbi megvalósításában apa és fia jelentős szerepet vállalt. Dr. Szesztay Károly jó kapcsolatot ápolt a Nyíregyháza–Mátészalka vasútvonal építési vállalkozójával, ezért az érettségi vizsga után, 1888 nyarán a vasútvonal kisajátítási munkáinál Scheiber József mérnök alkalmazta a fiatal Szesztay Lászlót, akit egy-két napi betanítás után a felmérési munka és az azt végző csapat irányításával is megbízta. A szünidő alatt elkészültek az egész vasútvonal felmérési munkájával, így az egyetemet Szesztay László a saját keresetéből kezdhette el. Az önállóan végzett mérnöki előgyakorlat után felvették a Királyi József Műegyetem mérnöki szakosztályába, s 1892 júniusában megkapta mérnöki oklevelét. 1895-ben egész Európát átívelő tanulmányutat tett, amely során három – abban az időben újdonságnak számító – szakterületre figyelt: a fotográfia hasznosítására a mérnöki gyakorlatban, a vasutak tervezésével és üzemeltetésével kapcsolatos teendőkre, valamint a városrendezési munkák elméleti és gyakorlati ismereteinek tanulmányozására. A Műegyetemen 1897-től – több mint negyven éven át – az Út-, vasútépítési tanszék egyetemi magántanára volt, az oktatás mellett folytatta a magánmérnöki tevékenységet is.

A Kossuth tér születése

Jelentőset alkotott a városfelmérések, városbővítési tervek készítése területén: Temesvár bízta meg először az úttörő munkával 1901-ben. Nyíregyháza 1904. július 22-ei közgyűlése Szesztay László műegyetemi magántanárt bízta meg a Kossuth tér felmérési munkáinak és bővítési tervének elkészítésével, majd az eredményes munkája után 1907-ben a Bujtos, az Érkert, Ó- és Újszőlők rendezési munkáira is felkérték. Ezeket a munkákat egy építészmérnök, Palóczy Antal bevonásával készítette el. Már a századforduló előtt felmerült a vasútépítés igénye a Rétköz kiszolgálásának segítésére. Nyíregyháza 1902-ben Szesztay Lászlót kérte fel a kisvasút részletes nyomvonalának megtervezésére. A terveket és a költségvetést a mérnök saját kockázatára készítette el, a minisztériumi jóváhagyást meg sem várva, szintén saját kockázatára elkezdte a vasútvonal építését, hogy kész helyzetet teremtve ne lehessen azt megakadályozni. Az üzemeltetésre részvénytársaságot alapítottak, melynek ügyvezetője Szesztay László lett, az üzemeltetés gondjait is magára vállalva.

A nyíregyházi villamos

1905 tavaszán kezdődött meg a Nyíregyháza–Dombrád közötti 51 km hosszú, személyszállításra is alkalmas kisvasút építése. A teherforgalom a vonalon 1905. december 21-én indult meg, a személyforgalom pedig 1906 márciusában. 1909-ben a Nyíregyházavidéki Kisvasutak Rt. a Tröszttel (Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok Számára) kötött szerződést, amely szerint az üzemeltetésért cserébe megépítik a balsai szárnyvonalat és villamosítják a városi szakaszt Sóstógyógyfürdőig. Bujtól szárnyvonal épült 1911-ben Bercel, Gáva és Vencsellő érintésével Balsáig, ugyancsak Szesztay tervei alapján. A Nyíregyháza belterületén átvezető szakaszt 1911-ben Sóstógyógyfürdőig villamosították, így Nyíregyházán – a kisvasút nyomvonalán – augusztus 7-én megindulhatott a villamosközlekedés.

A balsai híd

Nagy jelentőségű esemény volt, hogy 1930. október 22-én átadták a forgalomnak a balsai Tisza-hidat, amelyen a kisvasút vágányát is átvezették, így összekapcsolva a három Szesztay tervezte kisvasutat (Nyíregyháza-vidéki Kisvasút, a Bodrogközi Gazdasági Vasút és a Hegyközi Vasút). Ezzel létrejött Közép-Európa leghosszabb, több mint 180 km-es kisvasúthálózata.A balsai Tisza-híd terveit Szesztay László is elkészítette, ám végül Márkus Dávid tervei szerint készült el. A személyszállítás fejlesztése érdekében Szesztay László és Lacsny Árpád mérnök, műszaki tanácsos megtervezte a gyorsjáratú, pompás sínautóbuszokat, a Zemplén, Szabolcs és Tisza nevű, 60 km/h sebességre alkalmas járműveket. Szesztay László körülbelül 700 km hosszúságú vasútvonal terveit készítette el. Megyénkben a Nyíregyháza-Dombrád, Nyíregyháza–Tiszapolgár (ma Polgár), Nyíregyháza–Büdszentmihály (ma: Tiszavasvári), Buj–Balsa, Balsa–Rakamaz szakaszok fűződnek a nevéhez, de ő tervezte Debrecen közúti vasútjának villamos üzemre átépítését, miként a meg nem valósult dombrádi Tisza-hidat is. Szesztay László mérnök, az ötgyermekes családapa 1958. március 22-én – életének 88. évében – Budapesten hunyt el, a Kerepesi úti temetőben nyugszik. Szabolcs–Szatmár–Bereg megye mérnökei és Nyíregyháza lakói is joggal lehetnek büszkék a mérnökre, aki oktatási, magánmérnöki tevékenységével, emberi tartásával példát mutatott a jövő szakembereinek. Mérnöki munkássága jelentősen túlnő a megyénken, munkájának nyomai a jelenlegi országhatárokon is túlnyúlnak, oktatói munkájával pedig mérnökgenerációk nevelésében vett tevékenyen részt.