Az 1956-os forradalom és szabadságharcra emlékeztek több helyszínen is Nyíregyházán, pénteken. Koszorúkat helyeztek el többek között a két nyíregyházi mártír, Tomasovszky András és Szilágyi László emléktáblájánál is, akik a helyi felvonulást vezették 1956. október 26-án. „1956 azt tanítja nekünk, hogy mi, magyarok, bármilyen is legyen az esélyünk arra, hogy sikerrel megvívunk egy szabadságharcot, akkor is bátran harcolunk és megvédjük saját érdekeinket” – mondta beszédében dr. Ulrich Attila, a város alpolgármestere az ’56-os események 66. évfordulóján.

„Ezrek és ezrek az utcákon,

Nem lehet ráismerni Pestre.

Az égen száz csillag hunyorgott,

Lenézett egy-két vörös fényre;

Csattant, kiáltott a jelszó:

a rabságnak már legyen vége!”

Szabó László Dezső Október 23-a című versével emlékeztek az 1956-os eseményre az Apáczai Csere János Általános Iskola diákjai. A pénteki koszorúzások a Sóstói úti volt ÁVÓ-s épületen lévő emléktáblánál kezdődtek, itt Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata nevében Nagy Szabina képviselő, majd a Váci Mihály Kulturális Központ és a Jósa András Múzeum szakemberei is elhelyezték a virágokat. A felirat is jelzi, itt az 1948 után ártatlanul meghurcolt emberekre emlékezünk.

„Ott zsarnokság van

nemcsak a rács-szilárdan

fölrakott arcvonásban

s e rácsban már szótlan

vergődő jajsikolyban,

a csöndet

növelő néma könnyek

zuhatagában”

Ezt követően az ünneplők a Nagy Imre-dombormű előtt gyülekeztek, a Kodály Zoltán általános iskola diákjai készültek műsorral, valamint Lázár István közművelődési szakember köszöntötte az összegyűlteket.

Nagy Imre kivégzése

„Nagy Imre emléktáblája előtt állunk, aki a forradalom meghatározó alakja lett. Az ’56-os események ideje alatt a Minisztertanács elnöke volt, aki határozottan kiállt elvei mellett. A forradalom bukása után sikertelen kísérletet tettek arra, hogy elismerje az új Kádár-kormányt. 1957 márciusában, Moszkvában Kádár János megállapodott az SZKB vezetőivel abban, hogy Nagy Imrét bíróság elé állítják. Bizonyos források arra utalnak, hogy a szovjet vezetés nem írta elő Nagy Imre halálos ítéletét” – tette hozzá Lázár István, a Váci Mihály Kulturális Központ szakembere.

A legsúlyosabb büntetés végrehajtását inkább a magyar vezetés alakította ki, a forradalomban betöltött szerepéért halálra ítélték és kivégezték, majd titokban a rákoskeresztúri köztemetőben Borbíró Piroska fedőnéven eltemették Nagy Imrét.

Nyíregyházi mártírok

1956-ban nemcsak Budapest, hanem mondhatni az egész ország fellázadt az elnyomó Rákosi-rendszer, a sztálinizmus, a padlássöprések és megfélemlítések korszaka ellen. Nyíregyházán három nappal később, október 26-án indult el a forradalmi hullám.

„Ez egy pénteki fizetésnap volt, rengetegen feljöttek vidékről, kisebb településekről is Nyíregyházára, hogy átvegyék a fizetésüket. Így hatalmas tömeg gyűlt össze a zöld irodaház előtt, ahova Miskolc felől két tehergépkocsi érkezett forradalmárokkal. Röplapokat szórtak szét és olvastak fel, tulajdonképpen innen vette kezdetét az ’56-os nyíregyházi forradalmi hullám, hiszen ott, annak az épületnek a tetején volt egy hatalmas vörös csillag, amit az összegyűlt emberek ledöntöttek és onnantól kezdve Tomasovszky András és Szilágyi László – Nyíregyháza két ’56-os mártírja – voltak a nyíregyházi események fő mozgatórugói” – nyilatkozta dr. Holmár Zoltán történész.

Ők vezették a felvonulást a Kossuth Lajos gimnázium felé, ledöntötték a Kozák lovas szobrot, amely az elnyomás szimbóluma volt Nyíregyházán. Végül életüket adták a szabadságért, a két mártírt 1958. május hatodikán végezték ki – nekik, illetve a politikai okokból bebörtönzötteknek állít emléket a büntetés-végrehajtási intézetnél elhelyezett tábla, ahol intézmények, egyesületek képviselői, az önkormányzat nevében pedig dr. Ulrich Attila helyezte el a koszorúkat az 1956-os forradalom és szabadságharc 66. évfordulóján.

Főhajtás a hősök előtt

Több generáció képviselte magát az ’56-os emlékműnél rendezett főhajtáson, olyanok is, akik még ellenforradalomként tanultak az eseményekről, olyanok, akik 1988-ban már nem érettségizhettek belőle és olyanok is, akik már a történelmi tényeknek megfelelően ismerhették meg a forradalom és szabadságharc eseményeit.

„Álltam, mint az oszlop állja

a csapást, ha balta vágja.

Álltam, s mint a görcs a fában, szívem pattogott kínjában.

Ami elém tárult ottan,

két vállam leszakította;

vállamra hullt az a szálfa,

engem zuhant az halálra.”

Váci Mihály sorait Pregitzer Fruzsina idézte fel a megemlékezésen, a nyíregyházi költő így írt a forradalom és szabadságharcról A ledöntött jegenye című versében. Dr. Ulrich Attila alpolgármester beszédében úgy fogalmazott:

„1956 azt tanítja nekünk, hogy mi, magyarok, bármilyen is legyen az esélyünk arra, hogy sikerrel megvívunk egy szabadságharcot, akkor is bátran harcolunk és megvédjük saját érdekeinket. Mutatja azt is mindhárom szabadságharcunk, hogy olyan kis nép vagyunk egy nagyon fontos geopolitikai helyen itt, Európában, hogy rajtunk soha senki nem segített. Ahogy ’56-ban, úgy 1848-49-ben is megígérték a nemzetközi hatalmak azt a segítséget, amely segítette volna a már akkor harcoló magyarokat a szovjet túlerővel szemben, de nyilván tudjuk, hogy az a segítség sem akkor, sem pedig mostanáig nem érkezett meg. Ez óriási történelmi tény és egy olyan tanulság, amelyet a ma élőknek mindenféleképpen figyelembe kell vennie.”

Az 1956-os forradalom és szabadságharc résztvevői olyan hősök voltak, akik példát mutattak a magyarok számára, fontos, hogy ne tűnjenek el a történelem lapjairól és évről évre emlékezzünk rájuk Nyíregyházán és az ország minden pontján. A Hősök terén, az ’56-os emlékműnél az önkormányzat, helyi intézmények, egyesületek, közintézmények képviselői, illetve Tomasovszky András és Szilágyi László leszármazottjai is lerótták tiszteletüket és egy-egy koszorúval emlékeztek az áldozatokra.