A kerek 150 éves évforduló okán nyílt kiállítás a Nyíregyháza–Ungvár vasútvonal megépítéséről, annak hasznáról, történelmi hátteréről térképek, fotók, dokumentumok alapján a VOKE Vasutas Művelődési Ház galériájában. A másfél évszázad első kb. 70 évét foglalja össze az anyag, majd a napjainkig tartó szakasz nyártól látható a változások tükrében, szintén a Vasutas Művelődési Házban.

Nem meglepő azt mondani, hogy gazdasági érdekeket, de akár még emberéleteket is áldoztak egykoron egy-egy vasútvonal megépítéséért. És ez nemcsak a western filmek igazsága, így volt ez Kelet-Európában is. Ha szállítani és utazni tudtak az emberek, kapcsolatuk volt a világgal, biztosnak érezték a jövőt. 1872-ben járunk, néhány évvel a kiegyezés után. Nem voltak utak, még a Tisza is szabad medrében folyt, és gyakorta öntött el hatalmas területeket, elvágva ezzel településeket. Egyetlen lehetőség egészen a tengeri kikötőkig a vasút volt.

„Ha tornász szavakkal akarnék élni, mint amikor éppen ugródeszkán van egy országnak a történelme, ebben az időszakban járunk. A kiegyezést éppen sikerült megkötni a Habsburg uralkodóval. Ennek a vezértárgyalója Lónyai Menyhért volt, aki az első felelős magyar minisztériumban pénzügyminiszter volt, majd birodalmi pénzügyminiszter és kormányfő is ebben az időszakban. Ő Tuzsérhoz szorosan kötődött, ezért szorgalmazta ennek a vasútvonalnak a létrejöttét. Mindenképpen megemlítendő, hogy az ungvári királyi uradalomnak a faanyagát is szerették volna az Alföldre építő- és tüzelőanyagként eljuttatni, ezért volt nagy szükség erre a vasútvonalra” – tájékoztatott Szemerey Ádám, a Nyíregyházi Vasúttörténeti Kör elnöke.

Helyi kubikusokkal, egy bank bekapcsolásával építkeztek a részvényesek, de az összes szakmunkát német emberek végezték. 1870 táján, a porosz–francia háború idején persze harcba vitték a szakembereket is, ami lassította az építkezést. Mozdonyt, szerelvényeket Bécsből hoztak, majd felfutott hazánkban is a gépgyártás és a vagongyártás. Vasúton szállítottak gabonát, dohányt, bort, de még haszonállatokat is. Mindenki tisztában volt azzal, hogy a vasút a fejlődés útja. A MÁV Levéltárából való, kiállítási anyagnak hónapok múlva folytatása lesz.

„Úgy találtuk praktikusnak, hogy ha megfelezzük a 150 évet, és az első kiállítási anyaggal 1872 és 1947 közötti időszakot mutatjuk be. Ez röviden egyrészt az építő Magyar Északkeleti Vasúti Társaság és a Magyar Királyi Államvasutak, azaz a MÁV történetét dolgozza fel. 1947-ben a Párizs környéki békék rögzítették a trianoni államhatárokat, így Záhony ismét határállomás lett, viszont addigra Csapra már megérkezett az ún. orosz nyomtáv, tehát széles nyomtávra átépítették az állomást. Szükség volt az átrakásra. Csapon erre nem volt elegendő hely, ezért államközi szerződésben eldöntötték, hogy Záhonyban széles pályaudvart és átrakási lehetőségeket kell kialakítani. Innentől ennek a vasútvonalnak teljesen új története kezdődött, és ezt szeretnénk majd a kiállítás második felében bemutatni, valamikor nyár környékén” – fogalmazott Szemerey Ádám.

A Nyíregyháza–Ungvár vasútvonal történetéről a Tuzséron rendezett Nyári egyetemen szólt Szemerey Ádám, a Nyíregyházi Pályafenntartási Mérnökség diagnosztikai mérnöke. Laikusok és szakemberek is követték az 1872-től napjainkig tartó vasúti közlekedést, annak múltját, fejlődését és jövőjét.