A Saint Pandelonban található Lycée Sainte Elisabeth Gimnázium és Szakközépiskola Franciaország egyik kisebb iskolája, mellyel iskolánk, a Nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium évek óta szoros barátságot ápol. A múlt év során alkalmunk nyílt egy hetet tölteni az óceánpart közeli dél-franciaországi városkában és környékén. Csodálatos emlékekkel gazdagodva tértünk haza a pálmafás, kicsit spanyolos és nagyon franciás hangulatú Aquitániából. A cserekapcsolat folytatásaként fogalmazódott meg bennünk az a gondolat, hogy fogadjunk diákokat. A tanulók érkezését hosszas, gondos előkészületek előzték meg. Rendkívüli szülői értekezleten döntöttünk a programokról, ügyelve vendégeink kényelmére, érdeklődési körére, szem előtt tartva a tényt, hogy a célunk: vendégeink a lehető legjobban megismerhessék a magyarok mentalitását, hagyományait, s kultúráját.

Március 17-én izgatottan vártuk, hogy a budapesti reptérről induló gyorsvonat befusson a 15 fős francia diákcsoporttal a nyíregyházi állomásra. A késői időpont ellenére mindannyian vidámak és kíváncsiak voltunk, talán előre éreztük mennyi érdekes pillanat vár ránk az elkövetkezendő napokban. A kezdeti ijedtség, nyelvi nehézségek ellenére hamar összebarátkoztunk a cserediákokkal, s a jellegzetes, hungarikumokban bővelkedő vacsora után szinte mindenki úgy érezte, mintha már régóta ismernénk egymást. Másnap Sóstó megismertetésével kezdtük a programot, a méltán népszerű állatkertbe látogattunk. A francia tanulók lenyűgözve figyelték az állatok sokféleségét, tisztaságát. Megjegyezték a magyar gondozók vendégszeretetét, a bőséges választékot a szuvenírek terén. A nap végét egy közös, esti séta zárta, mialatt megismerkedhettünk a Sóstó nevezetességeivel, a tó szépségével. Hétvégére egyéni, családi programokkal készülhettünk. A mi családunk kihagyhatatlannak gondolta Tokaj, a magyar borok és fesztiválok városának, valamint Boldogkőváraljának, Sárospataknak, s Sátoraljaújhelynek a bemutatását. Az ősi helyszínek, a magyar történelmi legendák nagyon tetszettek vendégeinknek.

[REKLAM]

Hétfőn Nyíregyházát barangoltuk körbe egy kis vásárlással egybekötve. A Városházán Jászai Menyhért alpolgármester úr fogadta a vendégeket. Ezt követően a Gyermekek Háza Déli Óvodában jártunk, mivel testvériskolánkban a tanulók szakmai képzésének része a többhetes gyakorlat, melyet legtöbben egy óvodában teljesítenek. Egyrészt ezért kérték, hogy megismerhessék a magyar óvodai életet, illetve azért is, mert a csoport egy tagja a többiek hazautazása után még három hétig Nyíregyházán maradt, és ebben az óvodában teljesítette szakmai gyakorlatát. Őt egyik iskolatársunk családja látta vendégül erre az időszakra... Este az egyik csoporttársunk meghívására a helyi mazsorettcsoport próbájába nyerhettünk betekintést. Szabadprogramból sem volt hiány, így előszeretettel megmutattuk külföldi barátainknak a bevásárlóközpontokat, ahol kedvükre vásárolhattak. Kedden Debrecen és Hortobágy felé vettük az irányt, ahol alkalmunk nyílt arra, hogy megnézzünk egy lovas bemutatót, és aki szeretett, lovagolhatott is a híres hortobágyi méneken. Emellett még lovas szekéren is utazhattunk, és a lovakon kívül még olyan híres állatfajtákat is láthattunk, mint a magyar szürke marhát és a rackajuhot. Ezután visszaérkeztünk Nyíregyházára, ahol a Nyírség táncegyüttes próbáját csodálhattuk meg, szintén egy társunk szíves invitálásának köszönhetően. A cserediákjaink jól szemügyre vehették, hogy milyen jellegzetességei vannak a magyar néptáncnak. A próba végén egy rögtönzött táncház keretében mindannyian táncoltunk és elsajátítottuk a lépéseket, amit ez alatt az idő alatt megfigyeltünk és megtanultunk.

A szerdai nap folyamán az úti célunk Szerencs és Miskolctapolca volt. Szerencsen ellátogattunk a híres csokoládégyárba, ahol töméntelen mennyiségű csokit ettünk és készítettünk. Miskolctapolcán a barlangfürdőben pihentük ki a nap fáradalmait. Mindenki élvezettel lubickolt a kellemes vízben, amit később nehezünkre esett elhagyni. A nap végét egy ígéretes búcsúvacsora zárta a Széchenyi étteremben, ahol a jókedv mellé egy kis csalódottság is társult, hiszen ez volt az utolsó együtt töltött esténk. Nehéz volt elhinni, hogy ilyen hamar eltelt ez az egy hét.

Másnap reggel könnyes búcsút vettünk újdonsült ismerőseinktől és megígértük nekik, hogy jövőre újra látni fogjuk egymást. Barátságunk nem szűnt meg, hiszen azóta is tartjuk a kapcsolatot és beszámolunk egymásnak a mindennapjainkról.

Gebri Fanni, István Laura

Kölcsey Ferenc Gimnázium