Frankenstein – a modern Prométheusz – története a magány és a kirekesztettség apokaliptikus megfogalmazása a teremtés-mítoszban. A nagyszínpadra tervezett művet a Művész Stúdióban kezdte próbálni a csapat. A március 11-i bemutató rendezője a Jászai-díjas Balázs Zoltán. A szereposztás néhány napig még ismeretlen.

Fridrik Noémi, Gulácsi Tamás, Gulyás Attila, Horváth László Attila, Horváth Réka, Rák Zoltán, Széles Zita és Ténai Petra. Ez a nyolc színész érkezett hétfőn délelőtt a Frankenstein olvasópróbájára. De, hogy ki lesz a címszereplő, néhány napig még maga a művész sem tudja. Éppúgy, mint a szereposztás további részleteit sem – derült ki az összművészeti játéknak jelzett darab olvasópróbáján. Balázs Zoltán rendező szólt az arany nyolcas csapathoz a Művész Stúdióban.

Egy olyan közös alkotómunka kezdődik most - mondta a rendező – mely végleges példány nélkül indult, és amelynek sosincs vége, mert a folyamatos munka ellenére sosem készül el a darab. Állandóan változik. Kialakul viszont egy közös szótár a  közös munka idejére. De vajon démon, Isten vagy szörnyeteg lesz a nyíregyházi Frankenstein?

„Ez is, az is, de elsősorban ember, aki megpróbálja az emberi kereteket túllépni, vagy tovább gondolni, aztán vagy hamvába hull ez a próbálkozás, vagy újabb csatornákat nyit meg más kísérletező kedvű alkotóknak. Valószínű, ez a történet mindörökké foglalkoztatni fogja az emberiséget, hiszen rólunk, a mi lehetőségeinkről szól, a múltunkről, képzeletbeli vagy valós jövőnkről, szóval egy nagyon komplex, összetett téma, amit érdemes időnként körbejárni. Főleg, ha olyan típusú vállalkozásban vehet részt az ember alkotóként, férfiként, mint amiben én most itt a nyíregyházi színház társulatával, alkotóstábommal, egy nagyon izgalmas utazás kezdetén vagyunk.” - fogalmazott a rendező,  Balázs Zoltán.

Egy születéstörténet a Frankenstein, melynek számtalan vetülete, műfaja és feldolgozása született évszázadok alatt. Az asszociációnak ad teret ebben a látszólag bonyolult világban a rendező, ily módon követhető lesz majd a történet.

„Nem bonyolult a történet, igazából egy képlet, egy példázat. És a példázatokat érti legjobban az ember, akár a középkori példázatok: misztérium, moralitás, miráculum hármasára gondolunk. Akár képregények példázataira, Marvel-sorozatokra, tehát ezek ősi, az idegrendszerünkben jelen lévő képek, toposzok, és ezek vándormotívumként generációról generációra öröklődnek a mesék által, a mítoszok, a legendák, a mondák által. Úgy gondolom, aki nem annyira művelt, az is meg fogja érezni és inkább érzékíteni ezt a történetet, mint az, aki borzalmasan aprólékosan tudja a lábjegyzetek alapján, hogy ki kicsoda, vagy a kornak mi volt a divatja viselkedésben, öltözetben, kommunikációban. Én azt gondolom, hogy egy széles spektrumon kell és érdemes szemlélni ezt a történetet, és meg kell hagyni a nézőnek, hogy a saját kultúrája, neme, generációs elosztása és érdeklődése szerint tudjon kapcsolódni ehhez a nagyon összetett témához, műhöz.”- mondta a rendező.

A  különlegesen vizuális és akusztikus megoldásokat is ötvöző előadás a megbocsátás és a józan ész érvényesítésének lehetőségeit kutatja egy degeneratív világ koordinátái közepette - fogalmaz a színházi ajánlóban a rendező, és a dramaturg, Sediánszky Nóra. A bemutatót március 11-re tervezik, a Móricz Zsigmond Színház nagyszínpadán.