A Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat záróeseménye volt hétfőn a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán az az online program, melyben a nyíregyházi dékánok beszéltek vezetői ciklusuk legfontosabb eredményeiről, és az elmúlt 3 évtized személyes élményeiről.

Szegedi János, Diószegi Péter, Dicső Ferenc és a Jósa András kórház más orvosai, illetve a Debreceni Orvostudományi Egyetem teljes professzori kara, a megyei és a városi akarat, meg persze anyagi támogatása nyomán, egyértelműen a szakemberhiány miatt indulhatott meg az oktatás 1990 szeptemberében Nyíregyházán. Olyan egészségügyi dolgozókra volt szükség, akik az orvosokat mentesíthették bizonyos ápolói feladatok alól. Sok kétkedő is volt persze akkoriban – vélekedett az iskolát alapító első dékán, dr. Lukácskó Zsolt.

„Védőnő és szociális munkás képzéssel indítottunk. A szociális munkás képzés teljesen ismeretlen volt. Amikor először felvetődött, azt mondták hivatalos fórumokon, hogy ne beszéljünk butaságot, hiszen munkást nem lehet főiskolán képezni. Tehát innen indult a képzés, majd rohamosan hoztunk létre hét olyan szakot, amiből négy korábban Magyarországon nem volt. Hogy ezt meg tudtuk csinálni, az elsősorban a Jóistennek köszönhető, meg annak a nagy összefogásnak, ami körülöttünk volt. Richard Steinmann a Maine Egyetemről, Dixon Benjamin Chicagóból, Doris Moodley Clevelandből – sorolhatnám a neveket –, akik már akkor mellettünk voltak, amikor még főiskola sem volt. Az első 10 évben fejlesztettük az infrastruktúrát. Két MAB Akkreditációs Bizottsági vizsgálaton voltunk túl. Az első kiváló minősítést adott. Jól szervezett a kar, gyakorlati képzés kiemelkedő. Említésre méltó külföldi kapcsolatokkal rendelkezik. Esetenként európai színvonalat biztosít. Ezt írták le, és nem más, mint Vizy E. Szilveszter, aki akkor az MTA elnöke volt” – büszkélkedett az alapító dékán, dr. Lukácskó Zsolt.

Az első években kialakították a hivatali rendet, megszervezték a gyakorlati hátteret, és öt városban a kihelyezett tagozatot. Mentőtiszteket, szülésznőket tanítottak, megindult a diplomás ápoló képzés, és az élet igazolta, mekkora szükség van a szociális munkásokra. Ma a gerontológia jelent kiemelkedő lehetőséget a képzési palettán. 2006-ban a felvételi rangsorban 17 területen volt első a nyíregyházi oktatási intézmény. Szárnyaló karriert ígér, de kihívást jelent manapság a felsőfokú egészségügyi képzés. A járványügyi helyzetben az oktatás valamennyi résztvevője fokozottan érezheti a szakmai és társadalmi felelősséget.

Dr. habil. Móré Marianna elmondta:

„A mi hallgatóinknak a tanulmányi életét és a mindennapi életét is teljes egészében átrendezi a járvány. A tanulmányi élet szempontjából azért nagyon fontos, mert az online oktatásra való áttérés az egészségügyi képzések esetében – amelyek nagyon erősen gyakorlatorientáltak – komoly nehézséget jelent. Ezért bizonyos gyakorlatokat nem tudunk számukra megtartani, és ez sok esetben azt a kérdést is felveti, hogy vajon be tudja-e a hallgató fejezni a tanulmányait. Nekünk, a karnak ebben kell nagyon komoly segítséget adni. A demonstrációs termeinket használhatjuk, most már minisztériumi engedéllyel. Ugyanakkor az ő életükben egy komoly kihívás az is, hogy önkéntes szolgálatra jelentkezhetnek, és ezt az önkéntes szolgálatot össze kell egyeztetni a tanulmányaikkal.”

Az önkéntes kórházi gyakorlatot a járvány közepette is a harmad-negyedéves hallgatók 70 százaléka vállalja. Ahogy a jelenleg hivatalban lévő dékán fogalmazott, köszönettel tartoznak elődjeiknek, hiszen arra tudnak támaszkodni, amilyen munkát ők elvégeztek. Hálával vigyázzák azt a légkört, melyben az összetartás, az egymás segítése a kezdetektől természetes érték. A kar harminc évéről hamarosan egy emlékkötet készül, ami majd a honlapon is olvasható lesz – tájékoztatott az esemény szervezője, Rusinné Fedor Anita tudományos dékánhelyettes.