Január elsejétől Baloghné Szűcs Zsuzsanna lett a Sóstói Múzeumfalu igazgatója. A korábban is a közgyűjteményben dolgozó szakember nagy terveket sző, civil közösséget szervez a skanzen népszerűsítésére.

A megyéből származó, dögei lány Tiszavasváriban kezdte szakma életét, ahol egy bezárásra ítélt egyszemélyes múzeumból területi múzeumot fejlesztett segítőivel. Öt éve aztán a Sóstói Múzeumfaluba került a néprajz-muzeológia és történelem szakon végzett szakember, ahol megismerte a rendezvényszervezés olykor hálás, máskor akadályokkal nehezített területét is.

„Itt azért nagyobb volt a játszótér. A múzeumfalu egy új életformát is adott számomra, hiszen kőmúzeumból egy szabadtéri néprajzi múzeumba érkeztem meg. Különbséget szoktak tenni, hogy mi skanzenesek és mi kőmúzeumosok. Én mindegyiknek érzem magam, mert a kőmúzeumból tudtam olyan interpretációs elemeket hozni, amiket itt is tudok használni, viszont itt megtanulhattam olyan dolgokat és megismerhettem olyan szabadtéri skanzeneket, akik viszont azt a vágyat, hogy hagyományokat őrzünk, bemutatunk, ismereteket adunk át, azokat mi itt szabadabban megtehetjük” – fogalmazott Baloghné Szűcs Zsuzsanna.

Egy új csapattal készülnek megmutatni, hogy milyen csodák rejlenek Kelet-Magyarország legnagyobb szabadtéri néprajzi múzeumában. Megyénk kicsiben, de teljes egészében megmutatja magát a sóstói skanzen különleges utcaszerkezetében.

„Továbbra is az a célunk, és az én célom is nagyon fontos, hogy az legyen, hogy ezt nagyon modern és élményt adó interpretációval adjuk át a látogatók számára. Tényleg generációváltás történik nemcsak a múzeumfaluban, hanem a világban is, és a mai fiatalok már nem tudják, nincsenek ismereteik, nincsenek tapasztalatok, élményeik azzal kapcsolatban, hogy hogyan éltek elődeink. A falusi világról meg végképp nincs, úgyhogy meg kell, hogy mutassuk ezt nekik. Ez a cél, hogy a jövőben a Sóstói Múzeumfalu minden szegmense, és olyan ismerete, ami fontos, bemutatásra kerüljön” – folytatta a múzeumfalu igazgatója.

Az ünnepek a maguk jellegzetes szertartásaival megjelennek a jövőben is az eseménynaptárban. Lejövünk a színpadról és bemegyünk a házakba – fogalmazott az igazgató. Olyan embereket szólítanak meg, és olyan civil közösséget építenek, akik partnerek lesznek ebben a játékban. Élő történelem az új módszer neve, melyet már jó ideje gyakorolnak pl. a kastélyvárakban. Ahhoz, hogy a családok ne csak végigfussanak a tekeredő utcákon a babakocsival, a személyes jelenléttel kell élményt nyújtani és ajtót nyitni. A múzeumpedagógia eszközeivel lehet vonzóbbá tenni a látni- és megélni valót. Húsvétolni szeretnének, ha engedi a helyzet. Ha nem, akkor lesz majális vagy a következő ünnepeken várják a vendégeket.