A következő napokban mécsest gyújtunk és emlékezünk, virágokat, koszorúkat helyezünk a sírokra, hogy ezekkel is lerójuk tiszteletünket elhunyt szeretteink előtt. Mindenszentek és halottak napja közeledtével gyakrabban gondolunk az elmúlásra, előtörnek az emlékek, fájdalmak, amikről nem szeretünk beszélni, pedig a bánattal és a gyásszal nem muszáj egyedül megküzdenünk...

Ami emberek milliárdjaiban közös, éljenek más kultúrában, egymástól tízezer kilométerekre, hogy életük egyik legnehezebb érzelmi időszaka az, amikor elveszítenek valakit, aki számukra fontos. Mindezek mellett a legfontosabb időszaka is, ugyanis, ha a bennünket ért veszteség után nem gyászolunk, a veszteség egész életünket befolyásolhatja.

Tabuként kezeljük a halált

Gáfrik Evelyn pszichológus, Gyászfeldolgozás Módszer® Specialista szerint a modern társadalom tabuként kezeli a halált, így védekezik, éppen ezért nehezebb is megküzdeni a problémával.

– Vannak, akik miután eltemettették szerettüket, hiába éreznek fájdalmat, már nem beszélnek róla, inkább elfojtják érzelmeiket, pedig ilyenkor kellene kezdődnie a gyászmunkának, ami ha kimarad, annak hosszú távon nagyon káros hatásai lehetnek. Beletorkollhat egy depresszióba, magas vérnyomásba, fizikai gyengeségbe, kimerültségbe stb. Rengeteg szomatikus tünete lehet az elfojtott gyásznak.

„Megijednek attól, amit éreznek”

– Azzal kapcsolatban, hogy a gyásznak vannak-e szakaszai, megoszlanak a vélemények. Sokak által ismert lehet, hogy a gyásznak több szakaszát különíthetjük el, általában a kezdeti sokkal, tagadással indul, amikor nem tudjuk elhinni azt, ami történt. Ezt követheti a harag, alkudozás és a depresszió szakasza, a gyászmunka lezártával pedig a történtekkel szembeni elfogadás következik, amikor újjáépítjük magunkat az elveszített személy nélkül, s megbékélünk a történtekkel. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a szakaszok nem minden embernél jelennek meg, s gyakran keverednek is, olyan is van, hogy valakinél egy-egy szakasz kimarad, s ez teljesen rendben van, normális jelenség. Ezek a szakaszok inkább iránymutatást nyújthatnak abban a rendezetlen, kaotikus állapotban, amiben a gyászoló van és semmi baj nincs azzal, ha valaki nem a tankönyvi példa szerint gyászol, hiszen minden gyász egyedi.

A pszichológus azt mondja, sok gyászoló megijed attól, amit érez, pedig természetes emberi reakció, ami vele történik. Gyakori az érzelmi hullámzás, a szorongás, a levertség, a fejfájás, a szédülés és az alvási problémák.

– Mindig az első két-három hónap a legnehezebb, de azt is el kell azonban fogadni, ha valaki fél év múlva is rosszul érzi magát. A lényeg azonban, hogy ennek az érzésnek apróbb lépésekkel fokozatosan oldódnia kell. Ha valaki a gyász miatt hosszabb távon nem képes ellátni a munkáját, a fájdalom kihat a mindennapi életvitelére, negatívan befolyásolva azt, súlyosan elhanyagolja magát s környezetét, akkor érdemes szakember segítségét kérni. Sokan azonban összekeverik a gyászt a depresszióval, s habár sok a hasonlóság, mégis van egy nagyon nagy különbség köztük. Erre talán Sigmund Freud, osztrák neurológus és pszichiáter világít rá a legjobban: „a gyászolónak a világ válik üressé, a depressziósnak saját maga”. Ez azt jelenti, hogy míg egy gyászoló nem veszíti el az örömképességét, tehát tud örülni, csak gyakran nem engedi (engedheti) meg magának a bűntudat miatt, addig a depressziós elveszíti ezt a képességét – magyarázza.

Fel kell oldani a szomorúságot

– Sok kultúrában, mint ahogyan nálunk is, a legáltalánosabb az a nézet, hogy egy évig tart a gyász, mert úgy tartják, ennyi idő szükséges az elhunyt halála felett érzett szomorúság feloldásához, de azt is el kell fogadni és teljesen rendben van, ha valakinek kevesebb, esetleg több időre van szüksége ehhez. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus úgy fogalmaz, hogy a gyászmunka akkor fejeződik be, amikor valamit átveszünk az elhunyt szerettünktől, valamit beépítünk tőle az életünkbe. Például úgy terítünk, ahogy egykoron az édesanyánk terített, vagy esetleg az ő receptje alapján főzünk meg egy ételt. Az én nagymamám a nagypapám halála után úgy kezdte el metszeni a szőlőt, ahogy tőle tanulta.

Mindenszentekkor felerősödik a gyász

– Azt is tudni kell, hogy mindenszentekkor, halottak napja közeledtével, születésnapkor, évfordulón, vagy éppen karácsonykor teljesen természetes, hogy felerősödik a gyász, akár fizikai szinten is és olyan tüneteket érzünk, mint a tragédia után, hiszen újra átéljük a fájdalmat. Ilyenkor rengeteget segíthet a természet, a sport, a társas kapcsolatok, a pozitív emlékek felidézése, vagy ha levelet írunk elhunyt szerettünknek, majd elégetjük és eldobjuk egy közös, rá emlékeztető helyen, ezzel is megszabadulva a gyász okozta fájdalomtól.

A fiatalabb generáció hamarabb kér segítséget

A pszichológus azt mondja, az emberekben még mindig él egy sztereotípia, hogy aki a problémája megoldásához szakember segítségét kéri, az „beteg”, de egyre inkább azt látja, hogy ez a felfogás már kezd veszendőbe lenni és a fiatalabb generáció könnyebben kér útmutatást, tanácsadást, egyfajta segítő beszélgetést.

– Engem többnyire veszteség, krízis feldolgozásával kapcsolatban keresnek meg, ide tartozik a válás, a hűtlenség, a szakítás, a haláleset, mint férj, feleség, gyermek, magzat (rendkívül gyakori), kisállat, munkahely elvesztése, a meddőség vagy éppen egészségkárosodás miatt. Mindezek mellett a COVID is egy új helyzetet eredményezett, volt olyan páciensem, akinek a vírus miatt lépett fel az életében egyfajta bizonytalanság, és nem érezte jól magát. Van, aki azért kéri pszichológus segítségét, mert nincs társas támasza, de a leggyakoribb, hogy tudják, egy szakember objektív, vagyis objektíven is tud segíteni.

Az ősz üzenete az elmúlás

Érdekes tapasztalat, hogy nyáron kevesebben kérik pszichológus segítségét, mint például ősszel vagy télen – mondja Evelyn. Ennek oka, hogy nyáron könnyebben le tudják magukat kötni, sokat vannak a természetben az emberek. Az ősz, a tél azonban az elmúlást üzeni, beköszönt a hideg, zárkózottabbak is vagyunk, tulajdonképpen az ősz az arcunkba tolja, hogy a problémákkal, az elmúlással foglalkozni kell.

Nem menő kimutatni, ha valami nem oké

– Gyakran keresnek meg párkapcsolati problémákkal, aminek egyik legfőbb oka, hogy napjainkban nagyon nehéz ismerkedni, és felszínessé vált a világunk, pedig legbelül minden ember vágyik társra, párkapcsolatra. Vannak fiatalok, akik bár már régóta nem érzik jól magukat a kapcsolatukban, de nem tudnak kilépni belőle, mert félnek az egyedülléttől, a magánytól. Képesek hosszú évekre beleragadni egy olyan valamibe, ami tulajdonképpen már semmit nem ad nekik. Felgyorsult a világ, felszínessé vált és már nem menő kimutatni, ha valami nem oké.

Fontos az énidő

Evelynnek a pályája elején nehéz volt megküzdeni ezekkel a problémákkal, volt, hogy éjszaka is felriadt és azon gondolkodott, hogy miként tudna segíteni a páciensének, mostanra azonban – mint mondja – már megedződött és nem viszi haza mások problémáit.

– Nem azzal teszek jót, ha érzelmileg én is teljesen bevonódok és átveszem a másik ember problémáját, hanem támaszként kell jelen lennem.

– Sokat figyelek magamra, hogy mindig meglegyen az énidőm, amit egyedül tölthetek a természetben a kutyámmal, vagy a szeretteimmel. Persze, nagyon sok olyan eset van, amire még most is kihívásként tekintek és ez soha nem is fog változni, például, ha egy gyermek elvesztésével kapcsolatban keresnek meg. Az ilyen gyász nagyon kegyetlen, talán a legrosszabb. De ha egy egészséges embernek segíteni tudok feldolgozni a veszteséget, akkor már megérte. Hogy meddig szeretnék ezzel foglalkozni? Egy életen át...