Gyebrószki János nekrológ

nyiregyhaza.hu

Ápr 18, 2021

Szomorú szívvel ismét búcsúzni kényszerülünk, mert egy újabb elkötelezett nyíregyházi lokálpatrióta hagyott itt minket örökre: elhunyt Gyebrószki János, a sokak által ismert, szeretett, tisztelt és megbecsült közéleti szereplő, szervező, segítő.

Gyebrószki János az általa oly nagyon szeretett bokortanyák gyermeke volt. Mandabokorban született 1945. május 22-én a szintén mandai édesanyától és a felsősimai apától. Igazi tirpák család leszármazottja. A nagyszülei és szülei is gazdálkodással foglalkoztak, azonban őt később más felé sodorta az élete. Az általános iskolát is Mandabokorban végezte, majd később már családapaként, a munka mellett végezte el a közgazdasági technikumot.

A tanulást, önképzést soha sem hagyta abba: számos szakmát elsajátított kilenc év alatt. Erre plusz ösztönző erőt adott neki egy szörnyű esemény: 1967-ben súlyos motorbalesetet szenvedett, és hat napon át kómában volt. Ekkor sok mindent elfelejtett, és az orvosok azt tanácsolták neki, tanuljon minél többet. Ő hallgatott a jó és intő szóra, aminek később is hasznát vette. Számos helyen dolgozott: először egy ÁFOR töltőüzemnél, majd az Agrokernél, aztán a vendéglátásban, de az igazi karrierje a nyíregyházi Centrum Áruházban kezdődött, ahol rendészeti és tűzvédelmi vezető lett. A rendszerváltás után az 1990-es évektől saját kereskedelmi vállalkozásokba kezdett.

Egy dolog azonban soha sem változott, bárhová is sodorta a hivatása, az élete. Mindig is szívén viselte a bokortanyák világának, például Mandabokornak és Rozsrétszőlőnek a sorsát. A rendszerváltást követően ez az elkötelezettség vezette a közélet, a helyi politika valamint a civil élet felé egyszerre. Ezeknek a területeknek 1994-től egészen 2006-ig volt aktív önkormányzati képviselője az MSZP színeiben, és számos fejlesztést, felújítást, építkezést sikerült kiharcolnia a közgyűlésben. Képviselőként mindig odafigyelt az övéinek a hangjára, meghallgatta választóit, és mindig igyekezett ügyes-bajos, de nagyobb gondjaikra is szinte azonnal megoldásokat találni. Lokálpatriotizmusa mellet még egy fontos dolog vezérelte: a lelke mélyéről, valamint a családjából, a tirpákságából is fakadó szociális érzékenysége, amely szintén nagyban segítette elhivatott képviselői ténykedését. A képviselői feladatot szolgálatnak tekintette, és mindig bátran hangoztatta: „Hozzám bárki, bármikor fordulhat a problémáival!” Éppen ezen elhivatottsága és elismertsége miatt kapott felkérést 2019-ben, hogy az összellenzék csapatát erősítve, a Függetlenek Egyesületének tagjaként újra a bokortanyák képviselőjelöltje legyen.

Ő olyan elhivatott közéleti szereplő volt, aki a korábbi képviselői mandátuma lejárta után sem hagyta abba aktív segítő és hagyományőrző tevékenységét. A Nyíregyházát körülölelő tanyabokrokban élő tirpák közösség nem véletlenül büszke múltjára és jelenére, ezért is igyekezett Gyebrószki János is mindig lelkes odaadással őrizni a tirpák értékeket és tradíciókat. Ezen célok elérését formalizált szervezettel is segíteni kívánta, ezért alakították meg 2002-ben a Bokortanyák Lakosságáért Egyesületet, amelynek alapító elnöke volt. Ehhez a civil szervezethez azóta több száz hagyományőrző valamint helyi segítő rendezvény megvalósítása fűződik.

Gyebrószki János kötődése Nyíregyházához és a szűkebb szülőföldjéhez, a bokortanyák világához az általa oly nagyon szeretett költő, a szintén tirpák származású Váci Mihály kötödéséhez volt hasonlatos. Talán nem véletlenül jelent ez egy életre szóló, soha el nem szakítható kötődést, ahogyan azt Váci az Akác a forgószélben című versében meg is fogalmazta:

„Súlyos magként hullottam én a mélybe,

átjárt, feszített íze, hűvössége,

s ott nyílt ki szívem, mint két sziklevélke.

S most átkarolom millió gyökérrel,

szívós, görcsösen tartó öleléssel

mi engem nevelt, - nem engedem én el!

(…)

Mint könyörgő ujjak, úgy kulcsolódom

minden omló göröngyre, s úgy fonódom,

hogy körülöttem a táj szét ne hulljon.

Gyökereim egyetlen porszemet sem

engedtek szóródni forgószelekben.