Nem ritka jelenség, hogy a nagy múltú nyíregyházi Bessenyei Társaság nem a megyeszékhelyen tartja szokásos (minden hó utolsó csütörtöki) összejövetelét. Így volt ez szeptemberben is, amikor a tudós társaság elnöke, dr. Kührner Éva a 2016-ban felújított baktai Dégenfeld Kastélymúzeumba, a Károlyi Gyula Emlékházba és a katolikus templomba szervezett utat a tagoknak.

A klasszicista stílusú, főúri családok lakhelyeként ismertté lett épület ma számtalan modern és lebilincselő kiállítással várja az oda látogatókat. A bessenyeisek hölgy tagjai éppúgy találtak kedvükre való látnivalókat (Női szalon, Tánc a bálteremben, Női tudósok, interaktív játékok, teremberendezési lehetőségek, múltidéző mesék a jóképű színész, Lux Ádám „közreműködésével”), mint a férfiak (Erdészeti kiállítás, hadászati tárlat, Úri passzió terem, majd a Székely hadosztály emlékezete c. bemutató a szomszédos emlékházban).

A csoportnak Kissné Szűcs Mariann, a múzeum kivételesen felkészült és lebilincselő memóriájú idegenvetője mesélt a kastély egykori tulajdonosainak, főleg Degenfeld Imrének a munkásságáról, az ország politikai életében való szerepéről. Megtudhattuk, hogy Szemere Bertalan nevezte ki Szabolcs megye főispánjává, de a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoki feladatait is ellátta a 19. sz. közepén a gróf. Nemcsak felújíttatta, de ki is bővíttette a kúriát itt éltekor, valamint a mögötte elterülő parkra és erdőre is gondja volt, hisz egy évben 3-5 hónap is vadászidénynek számított akkoriban. Bár a kastély utolsó ura az unokája, Pál volt, s mi az ő idejéig követhettük nyomon az épület sorsát, Bakta történetében sokkal nagyobb utat járhattunk be az időben. Baktalórántháza múltja egészen az i. e. 3. évezredbe nyúlik vissza (csontleletek és edénydarabok bizonyították ezt, láthattunk is későrézkori edényekről másolatokat). Majd az ó- és középkorból találhattunk emlékeket, gazdag anyagot a tatárjárás idejéből, miseruhákat és kegytárgyakat a hitélet területéről (a Károlyi Klára által készített 18. századi oltárterítő mindenkit elbűvölt), s a barokk kori Bakta legkiemelkedőbb személyéről, Barkóczy László alispánról (a végrendeletébe is beletekinthettünk).

A csoport férfi tagjai hosszasan elidőztek a közép- és reneszánsz kori hadászat részlegénél, alaposan szemügyre véve a hosszúíjat, számszeríjat, a sodronyingeket és páncélvérteket. A hölgyek a táncteremben töltöttek hosszabb időt (palotást vagy csárdást rophattak egy virtuális bálban), valamint 18. századi bútorokkal rendezhették be a képzelet és a modern technika segítségével a tereket. Pillanatok alatt vált játszótérré számunkra a múzeum, s meglett felnőttként gyerekek módjára próbálgattuk a sokféle interaktív lehetőséget.

Miközben haladtunk előre az időben vitrinről vitrinre sétálva, a kellemes aláfestő zene is haladt a korral: a gregorián dallamok egyszólamúságát észrevétlenül váltotta a többszólamú énekszó, az egyházi muzsikát a világi, trubadúrok is kísértek bámészkodás közben, de üdítő madárcsicsergés is körbevett az emeleti erdészeti kiállításon. A különböző talajfajtáktól kezdve a zuzmók, madarak, rovarok, emlősök fajain át a rágcsálók vájta üregek típusaiig számtalan érdekesség várt a nézelődőkre.

Az emeleti részben kellemes meglepetésként fogadott a nyíregyházi házaspár, Háziné Szikora Éva és Házi György időszakos akvarell tárlata. A szemnek felüdülést nyújtó látvány után a pazarul berendezett szobabelsők vártak ránk, különösen elbűvölő gyerekrészleggel.

Ugyancsak az emeleten lettünk figyelmesek névadónk említésére a Tudós férfiak teremrészben. Bessenyei György, Mária Terézia testőrírója, a felvilágosodás kori magyar irodalom vezéralakja éppúgy helyet kapott a megye büszkeségeinek lajstromában, mint Korányi Frigyes. Tudományos műveltségünket egy interaktív padló játékával tehettük próbára. Újdonságként hatott ránk például az a tény, hogy Dégenfeld Berta a baktai kastály kertjéből új szupernóvát látott, s ezzel ő volt az első magyar, aki Szabolcs vármegyéből fedezte fel az Androméda csillagkép új látványosságát.

Megyénk szülötteivel kapcsolatos büszkeségünk csak fokozódott, mikor a Károlyi Emlékházban végighallgattuk múzeumi vezetőnk előadását az egykori országgyűlési elnökről, kinek viaszszobra élethűen parancsolt tekintélyt a korhű bútorokkal berendezett dolgozószobájába belépőknek. Történelmünk zivataros századaiban megmártózva sétáltunk át a katolikus templomba, ahol Lázár István atya várt ránk. Településtörténetbe építve mesélt az „átimádkozott”, több mint 700 esztendős templomukról, melynek falai nemcsak imáktól értékesek, hanem a titkokat rejtő freskórészletek, valamint a 16. századi nagyharangja miatt is.

Szerző: Orémusz Maja, a társaság elnökségi tagja