Pedig tapasztalt gazdik, hiszen nekik is van egy Mangó névre hallgató, tízéves kutyusuk, aki az évek során félig-meddig „kollégává” avanzsált, hiszen szerepelt A miniszter félrelép és Az anyu én vagyok címû darabokban. Õ is az Állatbarát Alapítványtól származik, ahogyan az a szeptemberi felhívás, amiben ideiglenes befogadó gazdát kerestek hat szántóföldre kidobott keverék kölyöknek. Nagyidai Gergõ és Munkácsi Anita jelentkeztek a felhívásra és vállalkoztak a feladatra, hogy a kéthetes csöppségeknek menedéket nyújtsanak.

PELENKÁRA IS SZÜKSÉG VOLT

– Amikor hozzánk kerültek, azt is folyamatosan szem elõtt kellett tartani, hogy ki ne hûljenek – sorolja Anita az akkori gondokat. – Meleg vizes palackokra volt szükségük, „pelenkára”, hiszen nem voltak szobatiszták, s háromóránként cumiztatni kellett õket, a cumikat fertõtleníteni, mert nem alakult még ki az immunrendszerük.

Az elsõ két hét nagyon nehéz volt, amíg nem kezdtek el maguktól enni. Sok vitamin is kellett, napi másfél liter kecsketejre volt szükség, ami sokkal drágább, mint a tehéntej. Ezután jöttek azonban a betegségek egymás után. Hegedûs doktor úr azt mondta, Nobel-díjat kellene kapjunk, hogy ezek a kutyák életben maradtak. Azért is viseltük nehezen a gyengélkedésüket, mert nagyon a szívünkhöz nõttek.

Az oltásokat és a felmerülõ költségeket az alapítvány természetesen állta, viszont volt, hogy a leggyorsabb megoldást a kórházi kezelés jelentette, ami viszont borsosnak bizonyult. Ezt úgy tudtuk kifizetni, hogy a kollégák pénzt raktak az általunk kitett perselybe.

GÖNDI MÉG GAZDÁRA VÁR

Öt kicsinek sikerült az eltelt hetekben gazdit találni, de Göndinek nem, bár egyszer õt is elvitték, ám visszahozták. Ma már a testvéreirõl Pázmány Viktória, a Csodavár vezetõje, Kiss Csaba háziorvos, a színházból Vámosi Judit és párja, valamint egy ceglédi jó barátjuk, Halasi Dániel rendezõ és családtagjaik gondoskodnak. Göndinek kicsiként göndör szõre volt, így kapta ezt a nevet Anitától. A sok színházi elfoglaltságuk miatt a szükséges sétáltatást nem tudják mindig megoldani. Még nem egészen szobatiszta, õk pedig társasházban élnek, ahonnan le kell vinni gyakran sétálni a „fiúcskát”. Ha családi házban élnének, mindez egyszerûbb lenne. Ilyenkor marad a pelus, ami egy nedvszívó, de vizet át nem eresztõ anyag, amit leterítenek a padlóra.

– A gazdikeresést szolgálja az általam kitalált kampány: Göndi mindenkinek jól áll! – folytatta Anita. – Színésztársainkkal fényképezkedtünk, Göndivel a kézben. Õt a Színészházban mindenki ismeri, hiszen látogatták a kicsiket, István István kollégám pedig két napig vigyázott is rá, amikor el kellett utaznunk. Göndit befogadta a társulat, de nagyon szeretnénk, ha õ is végleges otthonra találna!

Sz. Kántor Éva