Tárogató hangja szólalt meg csütörtök este a Bencs Villában. Az a Nagy Csaba szólaltatta meg az ősi hangszert, aki Makó Péter kezdeti lépéseit is egyengette. Miközben szólt a tárogató, a függöny mögül egyre több zenész lépett a vendégek elé. Kiderült, hogy Makó Péter, az egykori tanára mellett Barcza Zsoltot, Csávás Attilát, Tóth Józsefet, Molnár Pétert, Makó Pált és Marján Lászlót is meghívta, hogy együtt idézzék meg gyermekkorát és pályája legfontosabb állomásait. Persze mindezt egy kis örömzenélés közepette.

Makó Péterről kiderült, először citerázni tanult meg, édesapjától, csak később kezdett klarinétozni. Pályája 1999-ben kezdett igazán felfelé ívelni, amikor egy zenei fesztiválon a Kálmánházi Táncegyüttest kísérte. Kossuth-díját és a Prima Primissima Díját ugyanakkor a Csík zenekarral közösen érdemelte ki. Makó Péter azt mondja, kollégái egyben barátai is, és ezeknek a barátságoknak köszönheti legnagyobb sikereit.

– A népzenész világ elég kicsi. Mindenki mindenkit ismer, és mindenki mindenkinek barátja. A Csík zenekar fúvóst keresett és rövid úton megtaláltuk egymást. Egyébként úgy, hogy a brácsás, Kunos Tamás a Duna Művészegyüttesben zenélt, ahova én elég sokat jártam helyettesíteni és innen volt a személyes ismeretség. Innen pedig már csak egy rövid út volt a tagság – tette hozzá a zenész.

Makó Péter arról is beszélt, hogy nagyon fontos számára Nyíregyháza. Elmesélte, hogy a 2000-es évek elején szülővárosában is sokat muzsikált együtt barátaival, egykori tanáraival. Többek között ekkor tanult meg tárogatózni is. A zenész úgy véli, ezek a jó hangulatú, de kemény gyakorlatok során érett be és lett kapós a népzenészek világában. Makó Péter legutóbb két éve lépett színpadra szülővárosában, a Csík zenekarral. Azt mondja, itthon mindig zavarban van a közönség előtt. Csütörtök este játékán az izgalmat nem, csupán a profizmust lehetett észrevenni.

Z. Pintye Zsolt