Hernádi Judit leplezetlen őszinteséggel vall

A Hernádi pont című műsorában leplezetlen őszinteséggel vall eltelt esztendeinek számos öröméről és keserűségéről, szerelmeiről és leányáról, ízelítőt ad a közel négy évtizedes színészi tevékenysége során előadott, szívéhez különösen közel álló verses, prózai és zenés művekből...

Számos városban fellép

– Ebből sem lesz interjú – gondoltam beszélgetésünk elején csüggedten, amikor próbált eltántorítani szándékomtól. Nem csoda, hiszen miközben Jászai Mari-díjas színésznőnk Kazincbarcikától Balatonföldvárig az ország számos városában fellép április 8-a óta műsoron lévő produkciójával, nap mint nap a legkülönfélébb médiumok munkatársai „faggatják”. Én azonban nem hagytam lebeszélni magam. Hogyan is énekli a felejthetetlen dalban búgó hangján: „Sohase mondd, hogy tovább már nincs nekem!” Nagy örömömre engedett az unszolásomnak, amikor arra hivatkoztam: az olvasók rá kíváncsiak.

Sok mindent lehet belőle kapni

– Többször csináltam már önálló műsort, de ez most úgy indult el, hogy Orlai Tibor producer pár éve már próbált rávenni a Belvárosi Színház részére egy újabb összeállítás elkészítésére. Az adta a döntő lökést, hogy hatvanéves lettem, s számvetést akartam készíteni ezen a fordulóponton. Részben azért lett ez a címe, mert van egy ismert dalom, aAminek egy sorában szerepel: „jöhet egy pont”. Másrészt a pont azt is jelenti, hogy azon a helyen sok mindent lehet kapni. Ez az én „intézményemnek” a pontja, ahol sok mindent lehet belőlem kapni. Olyan művek hangzanak el, amiket szeretek, valamikor már előadtam őket, és amiket nekem írtak. A műsor egy válogatás eredménye, de nem szeretem megmondani, hogy mik lesznek az elhangzó művek, de a Sohase mondd! biztosan benne lesz.

Énekből felmentett volt

Mint kérdésemre elmondta, egyik kedvenc színésznőmmel, Pelsőczy Rékával többször dolgoztak már sikeresen együtt, s amikor felvetődött a műsor elkészítésének ötlete, rendezőként egyből rá gondolt. Olyan, aki jól ismeri őt, van véleménye róla, jó az ízlése, s eszébe jutnak olyan gondolatok, amik neki nem... Körülbelül fele-fele lesz a zene és a próza aránya. Régi jó barátja, Heilig Gábor és zenekara adja a kíséretet. Bármilyen meglepő, a főiskolán Várkonyi Zoltánnál a remekül éneklő Hernádi Judit énekből fel volt mentve, ugyanis nagyon mély volt a hangja, és ez abban az időben nem volt divatos. A mostani esten lesz vetítés is a háttérben.

A renitens Hernádi

– Ez jó érzés a számomra, mert alternatívákat tárunk a nézők elé: nem muszáj mindig engem nézni. Nem szoktam mérleget készíteni a pályámról. Ami volt, az volt; nem gondolkodom visszafelé. Úgyis elpusztul az ember, mindegy. S hogy mennyire maradt meg bennem a renitens Hernádi, akit minden gimnáziumból kizártak? Hát hallja! Egy picikét szelídülök, bár a forradalmiság a korral elmúlik; nem az én dolgom, hogy az legyek, s hiába hiszem valamiről, hogy igaz, holnaputánra hazugsággá válik, de hogy erről beszéljek, az nem múlt el. Sok kiváló alakításában megcsodáltuk már a színművészetünk egén sajátos színt képviselő, senkivel össze nem téveszthető stílusú művésznőnket. ő Hernádi és pont! Nagyon örülök, hogy ha nem is könnyen, de sikerült interjúra bírnom. Azt mondom: „ennyi megérte. S ha megérte, jöhet egy pont, Mit mondanod kell, ó, mondd!”.

Sz. Kántor Éva