Porubszky Pál 1855-ben született Rozsnyón, ahol középiskoláit is végezte, majd Kolozsvárott tett tanári vizsgát. Előbb nevelősködött, majd a rozsnyói főgimnáziumban tanított. 1887-ben költözött Nyíregyházára, ahol az Evangélikus Főgimnázium tanára lett. Ebbe a gimnáziumba hozták haza szülei a szatmári, majd podolini diákévek után Krúdy Gyulát is, aki az 1891/92-es tanévben az ötödik osztályát kezdte meg.

Az ifjú Krúdy nem tartozott a kiváló tanulók közé, de később írásaiban mindig szívesen emlékezett főgimnáziumi tanáraira. Különösen Porubszkyt emlegette tisztelettel és szeretettel, aki magyart és történelmet tanított neki, hatodikban pedig az osztályfőnöke is volt. Porubszkynál még a leggyengébb tanulónak is tudnia kellett a magyar történelmet, „de tudta is mindenki, mert a rajongva szeretett tanár tanította”. ő táplálta benne elsőként írói ambícióit, s védte meg tanártársai előtt, ha ő egy tudósítás kedvéért nem az iskolapadot választotta. Az érettségi vizsga letételére is részben az ő kedvéért tért vissza Debrecenből.

Egy időben Porubszky szerkesztette a Nyíregyházi Hírlapot, amelyben rendszeresen jelentek meg Krúdy novellái. Tanári szolgálatának 25. évfordulóján, 1907 őszén azt az embert köszöntötték kartársai, aki „egyenességével, férfias őszinteségével, szeretetre méltó egyéniségével mindannyiunk tiszteletét és szeretetét kiérdemelte”. Krúdy ebből az alkalomból a Pesti Naplóban jelentette meg egykori tanárára emlékező írását. Arról tett vallomást, hogy írásai végén felteszi magának a kérdést: „Vajon fog-e tetszeni az öreg Porubszkynak?” Választ is ad: „És rajtakapom magam, hogy néha csak azért szeretném kivágni a rezet az írásaimban, hogy az öreg Porubszky ott Nyíregyházán meg legyen velem elégedve”.

A szeretett tanár életének 59. évében, 1913. október 13-án hunyt el. Elhunytával „azoknak száma lett kevesebb, kik méltán rászolgáltak arra, hogy jó embernek tartsák és nevezzék őket” – írták róla a Nyírvidék nekrológjában. A Porubszky család síremléke az Északi temetőben található.