Nem mintha eddig unatkoztak volna, de egyre inkább felpörög az élet a Móricz Zsigmond Színházban, egymást követik a bemutatók. Horváth Illés, a színház művészeti vezetője egyéb teendői mellett még az idén három előadást rendez, vélhetően gondolatai ide-oda ugrálnak a tennivalók között. Volt miről beszélgetnünk...

– Kezdjük a Közellenséggel! Kleist Kohlhaas Mihály című kisregénye 1810-ben jelent meg, közel kéttucat színpadi feldolgozást élt meg eddig, film és opera is készült belőle. Téged mi vonzott benne?

– A számtalan feldolgozás azt mutatja, hogy nagyon jó az alaptörténet, hiszen ha egy mű hosszú éveken át többféle művészeti ágban megjelenik, folyamatosan színpadon van, mozikban vetítik, nyilvánvalóan kiemelkedően jó sztori. Ezen felül tartalmas, nagyon érzékeny, fontos dolgokról szól, különleges kérdéseket feszeget. Kifejezetten közel áll hozzám. Mi Tasnádi István 1999-ben írt Köz­ellenség című színdarabját mutatjuk be, ami nem az egyetlen magyar feldolgozás, hiszen például Sütő András A lócsiszár virágvasárnapja címmel 1973-ban írt színdarabot Kleist művéből, tévéjáték is készült belőle. Tasnádi Közellenségét először a Katona József Színházban, a Kamrában mutatták be Schilling Árpád rendezésében. Az is elhíresült előadás lett, Stohl András főszereplésével. A Katona mindig is kísérletező, bátor színház volt, magam is láttam nagyon fiatalon, óriási élményt jelentett. Azóta eltelt több mint húsz év, a színdarab eltávolodott tőlem, majd vissza-visszatért. Vannak dolgok, amik kerülgetik az embert, még ha közben nem is tudja miért, s mikor, hol fog vele foglalkozni. Számomra ilyen a Közellenség. Kohlhaas Mihály története régóta dörömböl bennem, vissza-visszatérően éreztem, hogy meg kell csinálnom, dolgom van vele. Témáját és problémafelvetését tekintve is izgalmas, de vonzalmam nem csupán intellektuális természetű, hiszen akárhányszor olvasom, képes vagyok elérzékenyülni, érzelmileg különösen nagy hatással van rám. Nagyon örülök, hogy itt, Nyíregyházán sikerült platformot találni a darabnak, a szereposztást is telitalálatnak érzem.

– Ha már szereposztás. Nem találtál Nyíregyházán Kohlhaas Mihályt, vagy más okból érkezett vendégművész a címszerepre?

– Géczi Zoltán tehetségéről már sok-sok évvel ezelőtt meggyőződtem, sok alakítását láttam. Tisztában vagyok színészi kvalitásaival, ezért is hívtuk fellépni a Móricz Zsigmond Színházba. Zoli kiváló alkatú férfiszínész, ami elég ritka manapság. Negyvenévesen ereje teljében van, mindent tud, amit egy férfiszínésznek meg kell jelenítenie színpadon. Tipikus hős alkat, minden színháznak szüksége van ilyenre. Emellett Zoli rettentően érzékeny és tehetséges, megvan benne minden, amiért egy színháznak érdemes lecsapnia rá. Így tettem én is.

– Ezért találtad meg személyében a főszereplőt?

– Õ nem a Közellenségre érkezett hozzánk, már tavaly óta dolgozik velünk, de közbeszólt a pandémia, így a közönségünk még nem találkozott vele. Már elkészült két előadásunk, a Rovarok élete és a Szentivánéji álom, Zoli mindkettőben játszik, de mindkét bemutatót későbbre kellett halasztani. Ebben az évadban a Közellenség mellett az Augusztus Oklahomá­ban című színdarabban is játszik majd.

Sok jó szerep van ebben a darabban, örömmel hallottam vissza az olvasópróba után, hogy a kollégák is találónak ér­zik a szereposztást.

– Így minden bizonnyal meglesz a kémia közöttük...

– Igen, ez már a próbákon is érződik, nagyon megkönnyíti a munkát. Sokkal jobban lehet haladni, ha jó a szereposztás, ha alakhelyesen vannak kiosztva a figurák, mindenki olyan ruhába bújik, ami illik rá.

– Zenés darab a Közellenség, de nem musical, ugye?

– Igen, vannak benne dalok, de nem úgy kell elképzelni, mint egy musicalnél. Zságer-Varga Ákos a zeneszerző, a zenei hangzásvilág nagyon korszerű lesz, még izgalmasabbá teszi az előadást. A koreográfus Blaskó Borbála, aki egy kiváló, rangos táncművész.

A fontos és súlyos mondanivaló ellenére is könnyen fogyasztható produkcióra számíthat a közönség: a jól megírt, izgalmas, humort is felmutató történet, a lendületes szövegkönyv, a körítés modern zenével és koreográfiával, korszerű formanyelvvel mind ezt szolgálja, amelyben kísérletezőbbek lehetünk, művészi-színészi határainkat tágíthatjuk. Nagyon bizakodó vagyok, izgatottan várom a végeredményt és a közönség visszajelzéseit.

– Mikor leszel elégedett?

– Az a jó, ha nevet is a közönség, de közben elgondolkodik, hat rá az előadás. Akkor leszek leginkább boldog, ha sikerül átadni azokat az érzéseket, amiket ez a mű belőlem kivált. Ha az alkotó ki tudja szélesíteni a saját élményét, s át tudja adni a nézőnek, amit fontosnak tart, amit érez, akkor boldog lehet.

– Az Idétlen időkig – amit decemberben mutattok be – egészen más műfaj...

– Valóban, ez egy ikonikus vígjáték, három évtizede folyamatosan játssza a televízió, ami azt jelenti, hogy generációkon átívelően szeretik az emberek ezt a filmet. A történetből 2016-ban Londonban, az Old Vic Színházban készítették el ezt a nagyon szórakoztató, magas színvonalú, több díjjal is jutalmazott musicaladaptációt. London és az Egyesült Államok után Nyíregyháza a harmadik hely a világon, ahol bemutatásra kerül, ez óriási szenzáció, illetve kihívás, és megér egy külön beszélgetést.

– A kihívásokkal teli évad egy újabb szegmense a szilveszteri gála, amit ugyancsak te rendezel.

– Nagy megtiszteltetés, hogy mi adjuk a Duna Televízió szilveszteri gálaműsorát, amit határokon innen és túl rengeteg ember néz majd. Különleges és újszerű szilveszteri gálára készülünk, országos hírű vendégművészek bevonásával. Erőn felül kell dolgoznunk, napi 12 órában, hogy elkészüljünk, mivel párhuzamosan a színház repertoár előadásain is dolgozunk. Óriási dolog, megtiszteltetés és felelősség az állami szilveszteri rendezvény megvalósítása, ha jól sikerül, az növeli színházunk renoméját, ismertségét.         

 (Szerző: Kováts Dénes)