Lassan tíz éve tagja a Móricz Zsigmond Színház társulatának, és igen népszerû a közönség körében. Neves koreográfusok vele kapcsolatban kiemelték beszélgetéseink során, hogy feltûnõen jó a mozgáskultúrája. Mennyire jön ez az ösztöneibõl, avagy mennyire alakították tánctanárok, koreográfusok? – kérdeztem tõle az interjúnk elején.

– Hatéves korom óta táncolok. Páros versenytáncokkal kezdtem, s már akkor kitûntem a gyerekek közül. Az ösztönbõl fakadó tánctudásomra felfigyeltek a tanáraim is, akik segítettek, ösztönöztek, vezetgettek a tánc felé. Az általános iskola végéhez közeledve azonban egyre kevesebb idõm jutott a táncra a színjátszószakkörök, a szép magyar beszéd, a szavaló- és tanulmányi versenyek mellett. Már végzett színészként a Móricz Zsigmond Színházban különösen jól éreztem magam a Ladányi Andrea által koreografált elõadásokban és azok próbafolyamataiban, olykor szabad kezet is kaptam egy-egy jelenet kapcsán. Bóbis László koreográfiái szintén közel álltak és állnak most is a szívemhez. Együtt dolgoztunk például a Fekete Péter címû vígjátékban.

A TÁNCBAN ÉRZI OTTHONOSAN MAGÁT

Mint lapunknak elmondta, az egyetemi évei alatt mindig görcs alakult ki benne az éneklés kapcsán, ami a mai napig megmaradt. Inkább a táncban érzi otthonosan magát. A színpadon kívül bárhol szeret azonban énekelni: utcán, buszos utazás során vagy éppen a fürdõszobában. Nagy megtiszteltetés volt számára, hogy a SingSingSing MÁZS-képp-ben együtt énekelhetett Horváth Margittal, Füredi Nikolettel és Mészáros Árpád Zsolttal. Jó érzés volt, hogy biztatták, amiért most is nagyon hálás nekik. Megkerülhetetlen volt számomra a kérdés: mely elõadások állnak különösen közel a szívéhez, melyekben mutathatta meg leginkább a tehetségét?

– Mindig azok a darabok izgatnak, amelyekben a szerepem által gondolkodásra serkenthetem a nézõket. Talán ez az a gondolat, ami miatt színész lettem. Forgács Péter rendezéseiben éreztem talán a legjobban magam. Különösen felejthetetlen számomra a Kulcskeresõk, Örkény István darabja, Eisemann Mihály Fekete Péter címû zenés vígjátéka és persze a Sherlock Holmes – A sátán kutyája. A meseelõadásokat is nagyon szeretem. Szövegtanuláskor mindig a logika mentén haladok, sosem tudtam magolni. Egy „értelmi lánc” alapján építem fel magamnak a szöveget, és a tanulási folyamatot is. A hosszú felsorolásokkal azért néha bajban vagyok.

FÕSZEREPÉT JÁTSSZA MAJD

Szente Vajkkal második alkalommal dolgozott együtt. Az elmúlt évadban volt a premierje a Hello, Dolly!-nak, amit november 10-én a budapesti RaM Colosseum nézõinek és december 16-án a nyíregyházi közönségnek is bemutatnak újra bérletszünetben, s ugyancsak óriási sikert aratott a Móricz Zsigmond Színházban a Sherlock Holmes – A sátán kutyája címû darab. Ez utóbbiban a címszereplõt formálta meg. Mint elmondta, Vajk az egyik legprofibb rendezõ, akivel eddig dolgozott: szabadságot is ad, és emellett nagyon odafigyel a színészekre. Precizitása, felkészültsége biztonságot jelent számukra. Nagyon hamar kialakul a közös szótár, hamar egy nyelvet tudnak vele beszélni, és a közös cél érdekében már fél szavakból megértik egymást. Ezt az elõadást november 4-én és 18-án bérletszünetben is megtekintheti a nagyérdemû – miközben fiatal színészünk Mohácsi János rendezésében az Illatszertár címû darabot próbálja, amelynek egyik fõszerepét játssza november 25-étõl.

(Szerzõ: Sz. Kántor Éva)

ÖSSZEFOGOTT A SZÍNHÁZ A SZPARIVAL

A Nyíregyháza Spartacus néhány hete kötött megállapodást a Nyíregyházi Állatparkkal, most pedig a Móricz Zsigmond Színházzal írt alá szerzõdést a futballklub. Ennek értelmében a színházbérlettel rendelkezõ drukkerek fél áron vehetnek belépõket a Szpari hazai meccseire.