Színes programokkal, kézműves foglalkozásokkal és locsolással várták a látogatókat a Sóstói Múzeumfaluban az elmúlt napokban. A húsvéti falusi hagyományokat elevenítették fel a skanzenben, valamint egy új időszaki tárlatot is megnyitottak, amely a ’90-es évek kedvelőinek szól.

A Nyírség Táncegyüttes hívta időutazásra a Sóstói Múzeumfalu vendégeit, a táncosok mutatták be a hagyományos húsvéthétfői locsolást. A jánkmajtisi portán egy külön locsolóudvart nyitottak a program számára, ahol szinte óránként megismerhették a térség régi, falusi szokásait.

Locsolóudvar a múzeumfaluban

A lányok először egyedül táncoltak, ezzel még a böjti hagyományokat elevenítették fel, majd a legényekkel együtt folytatódott a tánc, ami a locsolással ért véget.

„Igazából nem maga a tánc volt a lényeg, hanem maga a húsvéthoz kapcsolódó rítusok, szokások, hagyományok, amiket próbáltunk így nem a színpadra, hanem a közönség elé vinni, hogy a mai kor embere is egy kicsit jobban beleláthasson abba, amit régen a paraszti hagyományban készítettek, csináltak az emberek” – nyilatkozta a Nyírség Táncegyüttes művészeti vezetője, Éder Róbert.

Korábban nem kölnivel, hanem tiszta vízzel locsolták a lányokat. Ennek jelentése és eredete, hogy bőséget, termékenységet és megtisztulást tulajdonítottak a vízzel való locsolásnak.

„A lányok természetesen hímes tojásokkal készültek, valamikor régen párosával adták a hímes tojást. Ennek a valamikori párban való hosszú élet volt a jelentése. A lányok nagyon várták a legényeket, könnyen mosható ruhákba öltöztek, és általában az volt a legbüszkébb lány, akihez legalább 3-4 legénybanda is ellátogatott és így bizony akkor szárazon nem maradt. Nagyon sokszor vödörrel locsoltak, de több esetben itatók, vályúk mellé is elvitték a lányokat, hogy a kiürült vödröt azon nyomban újra tudják tölteni” – mondta Kácsor-Ignácz Gabriella, a Sóstói Múzeumfalu rendezvényszervezője.

Színes, változatos programok

A múzeumfaluban falusi vásár is várta a látogatókat és természetesen a kézműves foglalkozások sem maradtak el a húsvét idején. Ezúttal az ünnep köré szervezték ezeket a programokat is.

„A magtárban kétféle tojásfestő technikát lehet kipróbálni, az egyik a hagyományos beregi aranyporos, illetve a savval maratott tojás technikáját sajátíthatják el az érdeklődők. A fiúk pedig saját kölnivizet is készíthetnek maguknak” – mesélte Vécseiné Lakatos Bernadett múzeumpedagógus.

A Sóstói Múzeumfalu nagypénteken csendesen, visszafogott keretek között várta a látogatókat, majd nagyszombaton, húsvétvasárnap és húsvéthétfőn is rengeteg programmal készült, több százan látogattak el a skanzenbe az elmúlt napokban.

„Jó volt a húsvét vasárnapján együtt lenni, jó volt, hogy a Dalinda ráhangolt bennünket a húsvéthétfői locsolkodásra, jókedvet hozott. Az is csodálatos volt, hogy ez a szatmári hagyomány, ami ma már nem él, ami most csak itt, a múzeumfaluban elevenedhetett meg, az örömet csalt az emberek arcára. Kísérhették az Aranyszalma Néptáncegyüttes legényeit és leányait, és kántáltak együtt a közönséggel. Csodálatos időszak volt. Én azt gondolom, és hát húsvéthétfő miről szól másról, mint a megtisztulásról, a locsolkodás az ajaki viseletbe öltözött Nyírség Táncegyüttes tagjaival valósulhatott meg” – nyilatkozta Baloghné Szűcs Zsuzsanna területi múzeumigazgató.

Csíkos táska, tele bagázsnyik

A Pénzügyőr Zenekar nyitotta meg a skanzen új, időszaki tárlatát, amely a ’90-es évek kedvelőinek szól. A „Csíkos táska, tele bagázsnyik” című kiállítás a ’90-es évek határon átívelő kereskedelmét mutatja be. Tele a bagázsnyik, jegyzi meg a sofőr, majd kitűzi az úti célt: irány a határ. Áruval megrakott csomagtartók, csíkos táskával felpakolt kerékpárok és cipekedők gyalogosan ingáztak az országhatáron keresztül a ’90-es években – ez a leírás fogadja a látogatókat. Hogy miket visznek és hogyan, ezekre ad választ a múzeumfalu időszaki kiállítása, amelynek kurátora Kész Réka. Az új időszaki tárlat egészen augusztus 20-ig látható a Sóstói Múzeumfalu látogatófogadó épületében.