Kisvárdán született; 2015–2020. között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója színházrendező, fizikai színházi koreográfus-rendező szakirányon, 2020-tól tagja a Móricz Zsigmond Színháznak. (Megjelent a Nyíregyházi Napló május 6-ai számában.)

Ténai Petra színművészt már jól ismerhetik (s nem csak) a nyíregyháziak, hiszen filmsorozatokban is feltűnt, és más színházi formációkban is megmutatta tehetségét.

– A színházrendező, fizikai színházi koreográfus-rendező szakirány nagyon érdekesen, majdhogynem misztikusan hangzik. Mit takar tulajdonképpen?

– Valóban, többen is felkapják rá a fejüket, talán azért, mert ez a szak mindenkinek mumus. Én azt tapasztalom, hogy inkább előny volt ebbe az osztályba járni, sokfelől értek impulzusok, hiszen kurzust tartott nekünk (mások mellett) Zsótér Sándor, Keresztes Tamás, Székely Gábor, Ascher Tamás, sőt Peter Brook is! Úgy látom, ki-ki megtalálta a helyét az osztályunkból. Musicalek szereplőjeként például inkább előny, s ezt itt, Nyíregyházán is tapasztalom, hogy tanultam színpadi mozgást, énekelni, s ugyanúgy a színészmesterséget is.

– A Móricz Zsigmond Színházban játszottál gyerekdarabban (A púpos lovacska), zenés előadásokban, mint az Édes Charity és a Funny Girl, de az Idétlen időkig is ide sorolható. A Legénybúcsú vígjáték, az Augusztus Okla­homában pedig egy egészen komoly mondanivalójú dráma, amiben a több egyenrangú főszerep egyike a tiéd, így megmutathattad drámai énedet is. Hogyan tekintesz vissza eddigi nyíregyházi szerepeidre?

– Azt gondolom, nekem igazából most kezdődik itt a színész-életem. A szerepek miatt is, illetve most kezdek igazán felszabadulni magammal kapcsolatban. Bár olyan darabokban játszhattam, amelyekben lehetett fejlődni, eddig kevéssé kellett a határaimat feszegetni drámai szempontból. Az Augusztus Oklahomában és a Jó estét nyár, jó estét szerelem, amit nemrégen kezdtünk próbálni, valami megmagyarázhatatlan módon igazán közel állnak hozzám.

– Beszéljünk az Augusztus Oklahomábanról, mert ez az évad egyik legerősebb előadása. Témáját és színpadra állítását illetően is. Szinte lehetetlen, hogy a színházból távozóban vagy otthon a néző ne gondolja végig, s ne vetítse ki önnön környezetére a látottakat!

– A helyzetem elég speciális volt, mert később léptem be a próbafolyamatba, így csak két hetem maradt rá. Egészen különleges a csapat, mindenkinek iszonyatosan szívügye ez az előadás. Való igaz, hogy – talán Szabó Mártát kivéve, aki csodálatosnak bizonyul – nincsenek benne főszerepek, illetve mindannyiunknak meg kellett találnia a saját különlegességét. Meg kellett tanulnunk főszereplővé tenni magunkat a jeleneteinkben. Mindenki komolyan vette a munkát, eközben érezhető volt, mennyire fontos valamennyiünk számára, hogy a másik is jó legyen benne. Egyetértek veled abban, hogy abszolút hazavivős színdarab, van miről beszélni utána. Egy ismerősöm mesélte, hogy összevesztek a férjével a színházba indulás előtt, és amikor hazament, otthon bocsánatot kért emiatt... Remélem, sok bocsánatkérés születik a darab okán!

– Jó estét nyár, jó estét szerelem. Te vagy az egyik plakátarc, a másik a férfi főszereplő, Tar Dániel. Elkezdődött a próbafolyamat, kíváncsi vagyok az első benyomásaidra.

– Azt gondolom, hogy egy igazán nagy szerelem csak végzetes lehet. Hát ebben a darabban igazán az! Ezzel az életérzéssel kérdőjel nélkül tudok azonosulni. Ezer sérülésem igazolja ezt. Egy férfi életében különböző rangú női szerepek vannak. Mindegyik fontos, mindegyik inspirálja a férfit, de máshogyan. Azt tapasztalom, hogy a férfiak szomjazzák azt, hogy vadásszá tegye őket egy nő. Amíg egyszer csak egy nő nem vadássza le őket. Az meglepő és elsöprő horderejű tud lenni. Akárcsak ebben a darabban. Viktor, a főszereplő életében a végzetest testesítem meg én. Zsuzsanna megformálása abból a szempontból különleges számomra, hogy ebben a nőben van egy nagy adag simlisség, ami belőlem sokszor hiányzik, vagy talán nem merek vele szembenézni. Azért is izgalmas ez a szerep, mert nemcsak egy női sorsot és a vele járó szenvedést kell megmutatni, hanem egy másik élet reményét is...

Nagyon jók a dalok, de nem musical jellegűek, inkább picit prozódikusabbak, így talán tovább lökik majd a néző figyelmét egy-egy jelenet után. Szerintem nagyon jó előadás lesz, szeretni fogják.

– Szerepeltél tévéfilmekben, sorozatokban, mint például a Sohavégetnemérős, a Drága örökösök, a Doktor Balaton, moziban is fel-feltűntél kisebb szerepekben. Tetszik a filmezés?

– Őrületesen. A filmezés egyszerűen természetesen jön. Ott például soha nem izgulok, ami nagyon fura, mert a színházi előadások előtt szinte remegek a félelemtől, bár amikor felmegyek a színpadra, ez elmúlik. A színháznak az a varázsa, hogy ugyanaz az előadás minden este más, ráadásul közönség előtt lépünk fel, akiktől rögtön jön a visszajelzés. Ugyanakkor igazán jó dolog egy ilyen társulathoz tartozni, kollégákkal és több itt dolgozó munkatárssal is jó barátságban vagyok. Ez is nagyon fontos.

Szerző: Kováts Dénes