Szombat este véget ért az idei, XIX. VIDOR Fesztivál. Hétfő délutántól már ismert a díjazottak listája. Közülük az első az életműdíjas Mucsi Zoltán, aki a Nézőművészeti Kft. és a Szkéné közös előadásával, az ír Conor McPherson drámájával, az Eleven éjszakával vendégeskedett Nyíregyházán (a díjazottak listája elolvasható a nyiregyhaza.hu weboldalon). Mostantól már a jövő évi jubileumi alkalomra készülnek a Móricz Zsigmond Színházban. (Megjelent a Nyíregyházi Napló szeptember 4-ei számában.) 

Mező Misi:

„Csodálatos a szabadtéri színpad"

„Nagyon nagy öröm számomra, hogy ezzel a különleges műsorral látogathattunk el a VIDOR Fesztiválra, különösen boldoggá tett, hogy egy igazi ikonnal, Bangó Margittal együtt léphettünk fel egy kimondottan zeneértő közönség előtt. Sajnos Nyíregyházát most nem volt alkalmunk meglátogatni, mert a koncert előtt próbáltunk és éjszaka haza is jöttünk, de a csodálatos szabadtéri színpadnak nagyon örültünk: jó körülmények között, szép környezetben és nagyon kedves helyi stáb segítségével készülhettünk – és léphettünk fel.  Játszottunk már korábban is a VIDOR Fesztiválon, mindig nagyszerű a közönség”.

Budapest Bár (Farkas Róbert):

„Kötődésem van a városhoz”

„Az idei év talán eddigi legjobb koncertje volt: öröm volt ezzel az általunk ritkán játszott műsorral fellépni a fantasztikus közönség előtt. Külön köszönetet mondunk a VIDOR Fesztiválnak azért, hogy – rengeteg fellépésünkkel  ellentétben – nem mondták le a koncertet, hanem nagyon rugalmasan alternatív megoldást találtak. Nagyon gondos szervezők segítették a munkánkat, jó körülmények között, szeretettel fogadták a zenekart és a csodálatos Bangó Margitot. Nyíregyházát most nem volt alkalmunk megnézni, csak a színpad környékén sétáltunk egy rövidet, hiszen próbáltunk a koncert előtt. De szeretjük ezt a várost, és látjuk, hogy évről évre egyre szebb és izgalmasabb lesz. 

A VIDOR Fesztivál nagyszínpadán a Budapest Bárral és más zenekarokkal is léptem már fel – az is mindig jó élmény volt. Örülök annak is, hogy az autópályának köszönhetően már hamar meg lehet közelíteni a várost, emlékszem, régen egy örökkévalóságnak tűnt Budapestről eljutni ide. Nekem személy szerint még egy „kötődésem” van a városhoz: szenvedélyes legógyűjtő vagyok”. 

Aranytíz Kultúrház:

„Vissza akarunk térni”

„Egy színházi fesztiválra meghívást kapni mindig nagy öröm, pláne amikor egy ilyen nagy múltú, lassan két évtizedes hagyománnyal rendelkező találkozóról van szó. Kultúrházként egész más léptékű terveket tudunk megvalósítani, mint a színházak, és ez a két díj (Pierrot-díj és Colombina-díj) ismét azt bizonyította, hogy jó előadást bárhol létre lehet hozni, mert elsősorban a befektetett munka minősége számít! Eddig egyszer, 2014-ben kaptunk meghívást, akkor a Pantalone-díjat hozhattuk haza (A legjobb főszereplő duett – Kedvek Richárd és Őze Áron). Ezek az elismerések különösen sokat jelentenek nekünk, és nagyon-nagyon boldogok vagyunk, hogy a közönség szeretetén túl a zsűri megbecsülését is elnyertük.

Nagyon köszönjük a Móricz Zsigmond Színház dolgozóinak a segítséget: a jelmeztártól kezdve a díszítőkön és világosítókon át a titkársági munkatársakig mindenki mindent megtett, hogy otthon érezzük magunkat, és semmilyen problémánk ne akadjon. Az ő odaadó munkájuk a fesztivál sikerének alapja, köszönjük mindannyiuknak!

Sajnos a VIDOR Fesztivállal járó feszített tempó nem tette lehetővé, hogy Nyíregyházán szétnézzünk, de reméljük, hogy akár ezzel, akár más előadásunkkal ellátogathatunk újra a Móricz Zsigmond Színházba, és lesz alkalmunk jobban megismerni a várost.”

Pintér Tibor:

„Megtiszteltetés volt itt játszani”

„Őrült nagy megtiszteltetés volt a TIMPEX fedeles lovardában játszani, mindig is rajongója voltam a díjugró sportnak, hiszen magam is díjugratóként kezdtem, éppen ezért a legnagyobbra tartom a díjugratást, mint szakágat. Éppen ezért itt, a TIMPEX lovardában egy különös súlyt kapott a mi előadásunk. Az itteni lovak olyan tenyészértéket képviselnek ma Magyarországon, amivel a világba is bekerült a TIMPEX, mint tenyésztői csoport. Egy ilyen helyen lovagolni, játszani, az mindig egy különleges megtiszteltetés. A tulajok itt nagyon jól felismerték, hogy egy sportlétesítményt kultúrával is meg lehet telíteni”.