A TalentMagnet projekt a fiatalokról szól! Egy város egyik mozgatórugóját a tehetséges fiatalok adják, ezért is fontos olyan lehetőségeket és körülményeket teremteni, amik vonzóvá teszik Nyíregyházát. Ismerjük meg Áront, aki itt nőtt fel, mára már pedig egy profi fotós lett belőle. A vele készített interjúban megosztja velünk sikertörténetét és jövőbeni terveit.

- Hogyan fedezted fel a tehetségedet és hogyan fejlesztetted?

- Már egészen kicsi gyerekkorom óta érdekelt a képalkotás világa. Amikor volt rá lehetőség, hogy valamelyik családtag vagy ismerős gépét használjam mindig addig kattogtattam a képeket míg lehetett. 13 évesen sikerült megvennem az első kamerámat, ami egy Goprovolt. Bármerre is mentem mindig nálam volt és amit csak tudtam videóztam, fotóztam. Ekkor mondták először az ismerőseim, hogy milyen jó képeket csinálok, ezt szeretném-e „nagykoromban” is csinálni? Ezek a szavak hallatán még csak legyintettem, hogy ó ez csak egy hobby, ilyen képeket bárki tud csinálni csak egy fényképező kell hozzá. Azonban, annyian mondták, dicsérték a képeimet, hogy elgondolkoztam.

Ekkor még csak akciókamerám volt, azon elég korlátozottak voltak a beállítások. Következő nagy lépés az volt amikor a bátyám vett egy tükörreflexes gépet, amit főleg csak én használtam. Neki köszönhetően megtanultam teljesen használni egy tükörreflexes gépet, minden beállítást, minden apró kis trükköt.

Fotó: Gresó Áron

- Mennyire volt a külvilág ebben a segítségedre?

- A szüleim, illetve a bátyám mindig segítettek, ha valamilyen eszközt szerettem volna venni. Ha nem volt rá esetlegesen elég pénzem kipótolták.

A Hit Gyülekezetében, ahol már tizenéves korom óta tagja vagyok a médiaszolgálatnak, lehetőségem volt használni drágább kamerákat, illetve hétről hétre megmutatni a tudásomat a videózásban, fotózásban.

- Hogyan indult be a karriered?

- 3-4 éve kaptam az első fizetős felkéréseimet: esküvőn kellett fotóznom és videóznom, reklámanyagot készíteni egy vendégháznak, illetve egy horgásztónak is. Az ezt követő évben több esküvőn is dolgozhattam olyan ismerősök jóvoltából, akik már vállalkozásszerűen űzik a szakmát.

Múlt év decemberében azonban olyan felkérést kaptam, amire egyáltalán nem számítottam. Az egyik ismerősöm keresett meg, aki a Nissan Magyarország marketingrészlegén dolgozik, hogy szükségük lenne pár fotóra az egyik autójukról. Azóta már 3 autón volt lehetőségem dolgozni.

Fotó: Gresó Áron

Azonban mindez nem válhatott volna valóra Isten, az ő gondviselése és kegyelme nélkül. Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen családban nőhettem fel, hogy ilyen talentumokkal látott el, és hogy idáig eljuttatott az életben.

- Milyen szintre jutottál el?

- Jelenleg a legnagyobb mérföldkő a munkámban, hogy egy világmárkának, a Nissannak az autóit fotózhatom. Illetve ebben az évben az esküvői szezont sikerült úgy betáblázni, hogy a nyár folyamán minden hétvégén megörökíthetek legalább egyet. Nagyon szeretek természetfotókat, illetve drónfotókat is készíteni. Jelenleg több képemet is használják különböző magyarországi oldalak, illetve az egyik fotóm múlt évben bekerült a top 10 legkedveltebb közé is.

- Mit élvezel a legjobban a fotózásban?

- Igazából ez nagyon nehéz kérdés. Szeretek új helyekre eljutni és új embereket megismerni, illetve az életük részévé válni, hogy például engem érhet az a megtiszteltetés, hogy én örökíthetem meg az esküvőjüket. Azt is nagyon szeretem, amikor valakit, aki azt mondja, hogy ő róla nem lehet jó képet készíteni és bebizonyíthatom, hogy az nem úgy van. Talán azt szeretem a legjobban amikor egy általam készített kép valamilyen érzelmet vált ki az emberekből. Volt már aki mondta, hogy meglátta a képem és elsírta magát vagy összetalálkoztam egy ismerőssel az utcán és nem is köszönt, hanem egyből azzal indított, hogy „hú amit tegnap megosztottam kép, meglátta és libabőrös lett tőle”. Azt hiszem ez az, amiért élvezem a fotózást, ez az, ami értelmet ad annak, amit csinálok

Fotó: Gresó Áron

- Szereted Nyíregyházát?

- Nagyon szeretem Nyíregyházát nem csak azért, mert itt nőttem fel, hanem olyan nyugodt kis hely, mint egy vidéki falu, persze megtalálunk benne mindent, mint egy városban. Továbbá a nyugodt alatt nem csak a forgalomra gondolok, hogy nincs annyi autó, hanem hogy az emberek sokkal felszabadultabbak, boldogabbak és nem néznek át annyian a mádikon, mint például Budapesten.

A Menyasszonyom és én is Budapesten tanulunk, de úgy döntöttünk, hogy mindenképp hazaköltözünk Nyíregyházára a tanulmányaink befejezte után. Itt szeretnénk elhelyezkedni és családot is alapítani. Sokkal élhetőbb környezetnek találjuk ezt a helyet, ahol mindketten felnőttünk, mint Pestet. Illetve elképzelhetetlennek találjuk, hogy kisgyerekes családként milyen lehet az élet a fővárosban.