Isten Veled, Sönyi!
A kétezres évek elején jártunk, amikor mindenki Sönyije megjelent a Kossuth téren egy streetballfesztiválon. Különleges hallása volt, kilométerekről képes volt észrevenni, ha valahol lepattant egy kosárlabda, és ilyenkor persze azonnal ott termett. Nélküle ugyanis nem rendeztek kosármeccseket Nyíregyházán.Persze kíváncsi voltam a véleményére, élvonalbeli játékosként hogyan látja az utcai változatot, szokásos humora azonban ezúttal sem hagyta el. Mivel a riporterek többsége 20–25 centiméterrel alacsonyabb volt nála, ezért az interjúknál mindig lefelé nézett. Engem viszont felállított a Kossuth tér egyik padjára, így jó egy fejjel már én tűntem magasabbnak. „Csak gondolkodjanak a nézők, mekkora lehetsz, ha én is felnézek rád!” – mondta mosolyogva.
Pedig mi néztünk fel rá! A játéktudása, a sport, a munka iránti alázata, embersége miatt. 1984-ben tagja volt az NB I-be jutott Tanárképző együttesének, majd tanulmányai miatt a fővárosba költözött, és előbb a MAFC, később a Paks játékosa lett. De soha nem feledkezett meg Nyíregyházáról, visszatérve a megyeszékhelyre ismét csatasorba állt, és újból az élvonalhoz segítette a klubot. Később az öregfiúk tornák állandó résztvevője volt, és a sportágat olyan szinten szerettette meg gyermekeivel, hogy ők is kosárlabdáznak.
A múlt héten érkezett a rossz hír, hogy Gergely Tamás váratlanul elhunyt. Felfoghatatlan, döbbenetes. Mindössze 50 éves volt...
Isten veled, Sönyi!
Dankó László
