Augusztus 30-án, Nyíregyházán két különböző típusú eseményen találkozhatnak az érdeklődők Járai Mátéval: 17 órától a Bencs Villában a Többszemközt beszélgetős esten lesz Kováts Dénes vendége, majd este a Rózsakert Szabadtéri Színpadon A hőstenor vígjáték főszerepét játssza.

Rövid tengerparti nyaralása közben sikerült telefonvégre kapni a közismert színművészt.

– Úgy gondolom, jó lehet most Járai Máténak lenni. Két rangos elismerést kaptál Kecskeméten; több színházban és darabban játszol nyáron is; aktív közreműködője, játékvezetője vagy az Activity tévéműsornak...

– Igazából én soha nem akkor vagyok a legjobban, amikor kívülről úgy tűnik. De mivel most éppen a tengerparton nyaralunk Kírával, a feleségemmel, nem panaszkodom, jól érzem magam. Nagyon változatos évem az idei: elbocsátással és új televíziós műsorral, megjártam a magasságokat és a mélységeket is. Igaz, így negyven felett már hozzászoktam, hogy az élet ilyen: egy jobb időszak után egy rosszabb következik, és fordítva: a mélypontot rendszerint újabb lehetőség követi. Ismerem már ezt a hullámvasutat, pontosan tudom, milyen buktatói és sikerei vannak az élet-utazásnak.

Ami a díjakat illeti, iszonyatosan jólesett mindkettő! Az egyik, a kecskeméti színház Latabár-díja szakmai döntés eredménye; a másik, az Év színésze közönségdíj, amit a Bács-Kiskun vármegyei nézők szavaztak meg. Abból a szempontból is remek évem van, hogy nagyon jó szerepeket játszottam eddig.

– A hőstenort miért ajánlod olvasóinknak?

– Az, hogy beválogatták a VIDOR Fesztiválra, úgy gondolom, önmagában is minőséget jelent. Valóban fantasztikus darab és előadás, szerzője Ken Ludwig kortárs angol szerző, ő írta a Primadonnákat is, amit már több mint százhetvenszer játszottunk, ez pedig jelentős sikerszéria a szokásos 30–40-nel szemben. A győri színház vezetése anno azért vette elő A hőstenort, hogy pótolja, vagy legalábbis nyomába léphessen a Primadonnáknak. Ez a Covid-időszak okozta nehézségek ellenére sikerült. Mivel az előadás a kisszínpadról átkerült a nagyszínpadra, hogy a bérleteseket kárpótolni tudjuk, és mindenki láthassa, így gyorsabban lementek a bérletes előadások, de azóta is töretlen sikerrel játsszuk. Nem véletlenül, hiszen Ken Ludwig bohózata a londoni West End és a Broadway szenzációs sikere volt, A hőstenor megkapta a legjobb vígjátéknak járó Olivier- és a legjobb darabnak járó Tony-díjat is. Minden benne van, ami egy remek vígjátékhoz kell: félreértés, ármány, csalás... Nagyon-nagyon szeretem játszani, és azt látom, hogy a közönség is kedveli, hiszen az a fajta humora van, amellyel mindenkit meg lehet szólítani. Nem „gatyaletolós” vígjáték, ugyanakkor a bohózati elemei is nevetésre ingerlőek.

– A Primadonnákkal felléptél már Nyíregyházán, miként a kecskemétiekkel az 1x3 néha 4 című előadással. A hőstenor is sikerre van ítélve?

– Remélem, hogy Nyíregyházán is közönségkedvenc lesz. Úgy hiszem, a díjak, amelyekkel elismerték, jó cégérei a vígjátéknak. Szerintem elképesztően helyes benne a karakterem. A félszeg titkár nagy utat jár be a színdarab során, hiszen retteg, lámpaláza van, ha a színpad közelébe megy, aztán a sors úgy hozza, hogy be kell ugrania, szerepelnie kell, megmentenie az előadásukat. Az, hogy sikerül-e vagy sem, a Rózsakertben kiderül augusztus harmincadikán.

– A nyarad feszes lesz, mert a kecskemétiekkel és a győriekkel több előadásban és helyszínen lépsz fel. Bírod?

– Ezen a nyáron játszom a legtöbbet, bár nem nagyon szoktam ilyenkor produkciókat vállalni, különösen, ha a próbaidőszak is beleesik, hiszen úgy vagyok vele: miként a nyarak száma, ugyanúgy az élet is véges, ki kell pihennem magam a következő évadra. De mivel sokfelé hívtak azokban az előadásokban, amelyekben játszom, boldogan mondtam igent a vendégszereplésekre. Óriási sikerrel léptünk fel Mórahalmon, megyünk Nyíregyházára, Szarvasra, Debrecenbe, Szigligetre...

Így legalább nemcsak a televízióban látnak, hanem személyesen is van alkalmam találkozni a nézőkkel, nem beszélve arról, hogy a társulat többi tagját is megismerhetik, látják, milyen klassz emberekkel, tehetségekkel játszom együtt. Egyesek negatívan ítélik meg a médiabeli megjelenéseimet, mondván, az igazi színészek a színpadon vagy a filmen mutatják meg magukat. De hála Istennek, van kölcsönhatása, mert a színházakban pont a médiaszereplések miatt kíváncsiak rám sokan. Örvendetesen gyakran jönnek oda hozzám egy-egy előadás után, hogy eddig csak a tévéből ismertek, s mennyire örülnek, hogy látnak színpadi szerepekben is. Lehet engem bírálni, de amíg valaki nem ismeri, milyen vagyok a teátrumokban, addig nem lehet teljes a rólam alkotott képe. Addig nem ér utálni engem, sem nagyon szeretni, ameddig csak a médiában látnak. Aki a színészetem után bírál, az már egy másik kérdés...

– Ez központi téma lesz majd a Bencs Villában, a Többszemközt estünkön, annyi bizonyos... Előzetesen kérdezem: van tabutéma?

– Á, dehogy! Sőt! Ha kérhetem, ne is egyeztessük előre a kérdéseket! Már én is várom a találkozást a nyíregyházi közönséggel!

– Ha már nyár: mennyi idő jut kikapcsolódásra?

Most éppen egyik kedvelt helyünkön, a horvát tengerparton várunk a vacsorára. Van egy nyári rezidenciánk Horányban, egy kis faház, ahol az összes pohárnak, vázának, csészének, a tapétának, gyakorlatilag mindennek története van. Azt szoktam mondani, mi egész nyáron nyaralunk, hiszen májustól szeptemberig az a bázis, az időnk 90 százalékát ott töltjük. Horvátországból is oda megyünk haza, majd onnan utazom a városokba, ahová a munkám szólít.

Szerző: Kováts Dénes