Helebrandt Máté megküzdött ezért az eredményért. Miközben egy átlagember még alszik, õ már rója a kilométereket a Sóstói úton. A közelben élõk naponta láthatják, hogy egy fiatalember nagy tempóban gyalogol az út mellett, edzõje, Pokrovenszki József pedig kerékpárral teker mellette, és mondja az instrukciókat. Nekünk, egyszerû embereknek lehet az is izomlázat okozna, ha csak annyit bicikliznénk mint Józsi bácsi, Máté gyaloglásáról már nem is beszélve...

A páros évek óta együtt dolgozik, és bár számos EB, sõt két olimpia is van a hátuk mögött, a nagy áttörésre 2017-ig kellett várni. Ekkor – ahogy fogalmaztak a VB elõtt – 19-re lapot kértek. A 20 kilométer helyett 50 kilométeren állt rajthoz a Sportcentrum atlétája, életében másodszor. Bejött a húzás, alsó jött a pakliból! Helebrandt Máté, miközben száguldott a cél felé, a maroknyi nyíregyházi szurkolócsapat hitetlenkedve nézte az eredményjelzõt, majd körönként kiabálták Máténak az állást: 15., 12., 10., 9.! A vetélytársak sem hittek a szemüknek, az elõzetesen 38. helyen rangsorolt magyar fiú állva hagyta õket.

Helebrandt Máté egy nemzeti színû zászlóval a kezében boldogan integetve áthaladt a célon. Az ott álló magyar riportertõl tudta csak meg, hogy 6. lett, ez minden idõk legjobb magyar eredménye gyaloglásban. Csoda, hogy édesapja, Zoli bácsi nem találta a szavakat? Csak azt ismételgette: nagyon jó magyarnak lenni Londonban!

Dankó László