Illésházy gróf nem a grófságban nevelkedett. Igazi művészlélek, aki az örökséget úgy éli meg, mintha egy púp lenne a a hátán. Egy pillanat alatt elvarázsolja magát, és a „mi lenne, ha” elv alapján éli az életét. A darabban a zene önmagáért beszél, a történet szórakoztató, és olyan dallamok csendülnek fel, amelyek mindenkinek ismerősek lehetnek.

– Az előadás Nyíregyházán egy jótékonysági előadás. Hogyan áll a mindennapi, civil életben a segítéssel?

– Nagyon fontosnak tartom, hogy az ember időről időre jótékonysági akciókban vegyen részt. Akár a közvetlen környezetükben, vagy ott, ahol lehetőségük van rá. Lényeges, hogy hátrányos helyzetűeket segítsünk ezekkel az előadásokkal. Aki művész, az különösen érintett lehet, hiszen érzékenyebben reagál a világ dolgaira. E művészeknek kötelességük felhívni az emberek figyelmét arra, hogy ki-ki lehetőségeihez mérten segítsen embertársain.

További képekért kattintson a fotóra!

– Milyen érzés lesz hazai környezetben játszani?

– Az első színpadi szerepem Nyíregyházához kötődik. Sok-sok évvel ezelőtt a Musicalszínházzal a Szabadtéri Színpadon a Jézus Krisztus Szupersztárral léptünk fel. Kisvárdai születésűként úgy érzem, most hazaérkeztem. Egy kicsit jobban dobog most a szívem, hiszen a környékbeli rokonok megnézik a darabot, ezért jobban izgulok, mint máskor, de ez csak jót tesz majd az előadásnak!

– Nyíregyházához köti valamilyen emlék?

– Természetesen, hiszen az első színpadi szereplésem Nyíregyházához kapcsolódik. Akkor egy elég hosszú próbafolyamatot töltöttünk itt. Sok emlékem van Sóstóról, az állatparkról. Amikor Kisvárdára vagy Ajakra hazalátogatunk a családdal, akkor kihagyhatatlan, hogy ne kiránduljunk közösen a környéken.

M. E.