Kis túlzással le sem jön a színpadról Nagyidai Gergő, a Móricz Zsigmond Színház művésze, olyan sok a dolga. Játszik, próbál, játszik, felújító próbára megy, majd újra játszik. Előfordul, hogy egy nap kétszer is. Szerencsére tudja, mikor milyen szerepet, így nem keveri össze a Királyfit Sir Galahaddel, Steve-et Lopahinnal vagy Bobbal, hogy csak néhányat említsek.

– A fából faragott királyfi, Spamalot, Augusztus Oklahomában, Cseresznyéskert, Legénybúcsú... – a jelek szerint ezúttal is sűrű évadod van. Bírod?

– Igen, talán sűrűbb, mint a korábbi években. Bírom, mert nincs más választásom, de a derekam olykor rakoncátlankodik, nem kellemes kiújuló gerincsérvvel komoly mozgásokat végezni.

– Melyik a kedvenc szereped, illetve színdarab, amiben játszol?

– Mindig igyekszem jókedvvel végezni a munkámat, ez az összes előadásra érvényes. Az Augusztus Oklaho­mában nagyon jó színdarab, közönségsiker. A rendezővel, Szikszai Rémusszal álom volt a munkafolyamat, fel­ért egy színházi kurzussal. Hasonlóan, mint Keszég Lászlóval a Spamalot esetében, párhuzamosan tudnám említeni a két próbafolyamatot, már csak azért is, mert a rendezők személye elég sokat nyom a latba.

– A jó darab mellé jó rendező is kell?

– Igen. De megkockáztatom: lehet rossz is egy színdarab, ha jó a rendező...

– Szerintem is az évad egyik kiemelkedő előadása az Augusztus Oklahomában. Nekem úgy tűnt, hogy lubickolsz Steve-ként, nem csupán elvégzed a rád szabott feladatot...

– Minden szerepben, előadásban megtalálom azt, amit szeretek benne, amiért érdemes csinálni. Túl kell lépni bármilyen szerepbeli, dramaturgiai akadályon, rendezői elképzelésen, mert szerintem, ha valami ellen nem érdemes harcolni, akkor nem is kell.

– A Cseresznyéskert az Augusztus Oklahomában mellett – bár más szemszögből – nagyon különleges előadás volt. Csendes, elgondolkodtató, mélyen emberi, remekül színpadra állított.

– A rendezővel, Czukor Balázzsal próbáltunk az ellen menni, hogy az előadás búskomor legyen. Akárhogy is nézzük, mégiscsak komédiát akart ebből írni Csehov, a színlapon is szerepel ez a műfaji meghatározás. Mi ezt igyekeztünk megfogni, mert úgy gondoltuk, az érett vagy befogadó néző megtalálja benne a komédiát is.

– A modern törekvés, a változó korszellem is mozgatja Lopahin cselekedeteit, látja, el kell mozdulni a régi feudális szemléletből, és tenni azért, hogy a Cseresznyéskert – ha más formában is, de – megmaradjon a családnak.

– Igen, a zsigereiben van, hogy õ üzletember, egy jövőbe tekintő férfi. Családi helyzete adja személyes drámáját és talán a keserűségét is. Azt a verziót próbáltuk erősíteni, hogy talán Ranyevszkaja és Lopahin édesapja ugyanaz a személy, s meglehet, ezért nagy a távolságtartás a család részéről irányába.

– A fából faragott királyfi gyerekeknek szóló darab. Ha jól tudom, nem áll távol tőled ez a műfaj.

– Nagyon szeretem a mesedarabokat!

– Mi lehet ennek az előadásnak az érdekessége, mivel tudjátok megfogni a gyerek közönséget? Miért hozzák el őket a szülők, nagyszülők, óvodák, iskolák?

– A szülők, a nagyszülők és a pedagógusok is nagyon fogják élvezni A fából faragott királyfit, amit Sediánszky Nóra rendezett és alkalmazott színpadra! A gyerekek elsősorban azért, mert nagyon őszinték lettek a figurák. Ami biztosan le fogja kötni őket, az az előadás képi és zenei világa, a történet maga, és természetesen mi, színészek. Rengeteg mese szereplője vagyok, s nagyon szeretem, hiszen teljesen szabadon lehet játszani, nincsenek korlátok.

– A Spamalot, avagy a Gyalog galopp miért lehet közönségsiker? Abszurd humor, musicalbe, vagy inkább musicalparódiába ágyazva...

– Magával ezzel az őrültséggel lehet sikeres. Az emberek 70 százaléka ismeri a Gyalog galoppot, s többségük élvezte is. Szerintem a mindennapjainkhoz hozzátartozik a humor, a szóviccek abszurditása is, amit fokoz a zene, a tánc, az őrültségek. Az egész egy hatalmas bohóckodás, és mi megpróbáljuk igényes bohóckodással színpadra állítani ezt a remekművet. Tulajdonképpen a musical megszületésének semmi más célja nem volt, mint hogy odadörgöljön a műfaj orra alá. Mindehhez iszonyú igényes és nagyon komoly zenei anyag társul, melyhez mozgás is kapcsolódik, ezt erősíti. Hiszen a műfaja mégiscsak musical, viszont a történet abszurdsága, a humora marad a Gyalog galoppénál.

– Aki vevő erre a stílusra, az biztos, hogy nagyon sokat fog nevetni.

– Szerintem az is, aki nem vevő rá! Nem tud rossz lenni – azt gondolom. Semmilyen körülmények között sem szabad komolyan venni! Ez egy fricska, így az is tud nevetni rajta, akinek nem ez a kedvenc humora. Engem nagyon vonz a történet, bár nem vagyunk angolok. Megnézzük, mit lehet ebből kihozni. A lényeg a szórakoztatás.

 (Szerző: Kováts Dénes)